Szerencsére a délelőtti shiftes hét elég gyorsan elment, így következett megint az a hét, amikor délután kellett mennem dolgozni. Közben Zsolti is kiköltözött a lakásból, hiszen megérkezett a családom és így már kicsit sokan lettünk volna. Zsolti természetesen az albérletkeresést is a saját egyéni stílusában oldotta meg. Ez azt jelentette, hogy a kiköltözés napjának reggelén még nem tudta, hol fog lakni aznap estétől. Szóval ez is megérne egy misét, de végül is nem ezért vagyunk most itt, írjon erről blogot Zsolti. :) Vettem egy kocsit is a családnak (ez itt az lent, a Vauxhall az Opel brit megfelelője), ami elég jól jött nekem is a munkába járáshoz, mert az idő kezdett egyre esősebb lenni. Szeretek én bicajozni, de szanaszéjjel ázni nem.

 A car sharing bevett gyakorlat a melósok között, az egy irányba lakó melósok elviszik egymást dolgozni, a másik beszáll az üzemanyagköltségekbe. Zsolti új lakóhelye nekem is útba esett, úgy természetes volt, hogy segítek neki a munkahelyre jutásban. A költség hozzájárulás általában 1 font/út Swanseaból az Amazonig, azaz 2 font oda-vissza. Hamarosan csatlakozott hozzánk egy másik, Amazonban dolgozó magyar srác is, Peti. Közel lakott Zsoltihoz, szintén a csomagolóknál dolgozott, történetesen Zsoltival egy műszakban. Ahelyett, hogy másnak fizettek volna, inkább egy honfitársuk zsebét - az enyémet - tömték. Na nem kell félni, nem ebből fogok meggazdagodni, de a napi 4 font üzemanyag hozzájárulásból nagyjából kijött az ebédem. Ezek a reggeli közös autózások roppant szórakoztatóak voltak. Zsoltinak minden nap más terve volt: egyik nap elege volt és az első adandó alkalommal haza akart menni, másnap tele volt tervekkel, hogyan fog nagyot kaszálni Walesben valami kétes bizniszen. Ezekről később még lesz szó.

Szóval elkezdődött a hét, az időszak, amikor már azt hiszed, hogy mindent tudsz, de persze még tizedét sem. Egyik reggel a szokásos reggeli rituálék után Wayne önkénteseket keresett valami külön melóhoz. Két okból jelentkeztem. Nem, nem azért, mert stréber vagyok. Egyrészt szeretek új dolgokat megtanulni, van bennem kíváncsiság, másrészt úgy okoskodtam, hogy az Amazonnak bizonyára azok a dolgozók értékesebbek, akik több dologra is trainingelve vannak, így előnyben lehetek majd a karácsony utáni kirúgási hullámban. Végül 6 melóst - valamennyien kezdők - átküldtek az ICQA-re, ott kellett jelentkeznünk. Ott már vagy 20 hasonszőrű várakozott, ezek szerint más területekről is szedtek össze önkénteseket erre a melóra, amiről még mindig nem tudtunk semmit. Jött néhány team leader és elkérték a badge-einket, hogy task-ra tegyenek minket (ez az idő tehát nem számított bele a productivity számításba.) Amíg várakoztunk ott a kezdésre, dumálgattam egy finn sráccal, aki az egyik helyi egyetemen tanult és ez a meló jól jött neki egy kis ösztöndíjkiegészítésként. Elég laza srác volt, brutális mohawk frizurával, de mellé elképesztően gyámoltalan is. Ő is stower volt, ráadásul ugyanabban a műszakban, mint én. A műszakrend változtatás után azonban az éjszakai műszakba fog kerülni, aminek nagyon nem örült, mert félő volt, hogy az egyetem mellett nem fogja bírni az éjszakázást.

Három csoportra osztottak minket, de csak azért, mert kisebb csoportokban könnyebb volt elmagyarázni nekünk, hogy mi lesz a munka. A munka pedig az úgynevezett Bin Count volt, ami már első hallásra is elég unalmasnak tűnt, de a valóság még ennél is szörnyűbb volt. A betanítás úgy kezdődött, hogy megkérdezték, kinek vannak gondjai az egytől százig számolással. És ez nem vicc. Aztán nyomatékosan felhívták a figyelmünket, hogy ez a meló nem időre megy, nem a teljesítményt nézik, hanem a pontosságot. A feladat annyi, hogy meg kell számolni, hogy az adott rekeszben hány darab áru van, azt be kell pötyögni a gunba és mehetünk a következő rekeszhez, amit a gun mutat. Ha elrontjuk a számolást, jön valaki utánunk, aki ellenőrzi. Ha túl sokat hibázunk, visszazavarnak az eredeti melónkhoz. Ezután beállítottak minket egyenként egy-egy végeláthatatlan sorba és elkezdődött a világ legunalmasabb melója.

Nagyjából egy óra után kezdtem el unni, pedig először csak könyvek, CD-k, DVD-k voltak a polcokon, amiket könnyen és gyorsan lehetett számolni. Közben lehetett olvasgatni a könyveket: Steve Jobs Biography (ezt végül meg is vettem), Pszichológia alapjai, Molekuláris sejtbiológia hülyéknek, Kill Bill DVD, Atombomba házilag és Thomas, a gőzmozdony legújabb kalandjai simán elfértek egy polcon. Ha azt hiszitek, viccelek ezekkel a könyvcímekkel, akkor nézzétek meg ezt. Később azonban már vegyes polcok jöttek: 53 db iPhone tok, 6 db körömlakk, 18 db kutyanyakörv és 3 db műbráner. Na ez végképp' betette a kaput. Délutánra már befontam a szemöldököm annyira untam a melót. A monotonitás megőrjített, de közben persze fizikailag is fárasztó volt hajlongani az alsó polcokhoz. A többiek is készen voltak, de azért az ő khm, izé intellektusukat jobban kielégítette ez a meló, mint az enyémet. Mondhatjátok, hogy más dolgom sem lett volna, mint hibázni néhányszor és máris visszaküldenek a stowerkedni, de sajnos van nekem ez a betegségem, hogy muszáj mindent maximális erőbedobással csinálnom. Mindenesetre a finn fickót már délben visszazavarták az eredeti melójához, ő azt állított, nem szándékosan rontotta el a számolásokat.

Soha nem vártam ennyire a nap végét, és egyszer sem voltam ilyen lelkes az FC elhagyásában, asszem, most én is rohantam kifelé a többi marhával. Általában a kocsiban szóhoz sem jutok Zsoltitól - gondolom, ezt az eddigiek alapján nem csodáljátok -, de most végigszentségeltem az utat hazáig.

2. A következő a produktivity (fordítsuk ezt termelékenységnek) mutató. Ahogy írtam korábban, minden egyes tranzakciónk rögzítésre kerül a számítógépen, amiből aztán egyebek mellett könnyen megállapítható, hogy az adott melós mennyit dolgozott. Minden munkafolyamatra úgynevezett targetet határoznak meg, amit UPH-ban fejeznek ki, azaz unit per hour-ban. A kezelt áru mennyisége kinyerhető a számítógépből, azt meg percre pontosan megmondja a blokkolóóra, hogy mennyit dolgoztál. Természetesen más a target, ha a sortable és ha a non-sort részlegen dolgozol, vagy éppen a PickTowerben. Akkor is más, ha raklapos áruval dolgozol, vagy ha kiskocsival. Szóval ki van ez találva rendesen. Már az Induction Day-en elmondták, hogy nem várják el, hogy rögtön mindenki teljesítse a targetet. Ez mondjuk megnyugtatott. Nagyon kedvesek. Ellenben elvárják, hogy folyamatos javulást lássanak a teljesítményünkben, ami legfeljebb öt hét alatt eléri a targetet, és aztán természetesen folyamatosan azon felül marad. A mi targetünkről azt tudom mondani, hogy teljesíthető, de ehhez azért folyamatosan dolgozni kell. Nem igazán fér bele, hogy az ember megálljon beszélgetni 10-20 percekre. Ezért van az, hogy ha a stowert valami olyan munkára küldik, amit a számítógép nem regisztrál, akkor "kiveszik" a target nyomás alól azzal, hogy "task"-ra teszik a rendszerben. Ilyen task például a transport (például azt a feladatot kapja, hogy a raklapokat békával csak vigye el a villástargoncákhoz, hogy azok bepakolhassák  a tartalékba) vagy a takarítás, de egyébként a consolidator feladat is. Ilyenkor az az idő, amíg a melós task-on van, nem számít bele productivity számításához alkalmazott periódusba.

3. Legvégül nézzük a Quality, vagyis minőség mutatót. A térkép bemutatásánál már olvashattátok, hogy az épületen belül van egy olyan rész, ahol az ICQA-hez, azaz minőség ellenőrzéshez tartozó kollégák asztalai vannak. Persze az asztalaiknál ritkán ülnek, mert - többek között - az is a dolguk, hogy minden melós munkája minőségének megítélésében segítséget nyújtsanak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden melós, minden egyes tranzakcióját ellenőrzik. Dolgozónként szúrópróbaszerűen kiválasztott bizonyos számú tranzakciót ellenőriznek le. Na jó, de mit ellenőriznek? Alapvetően azt, hogy a virtuális és a fizikai "stowing" adatai egybeesnek-e. Azaz azt, hogy oda, azt és annyit pakoltál-e be fizikailag, ahová, amit és amennyit virtuálisan. Mik lehetnek a hibák? Betettél egy rekeszbe valamit fizikailag, de virtuálisan véletlenül a mellette lévőbe raktad (azaz azt scannelted be). Vagy betettél egy rekeszbe 17 darab CD-t fizikai valójában, de aztán virtuálisan csak 16-ot (azaz 16-ot ütöttél be a gun billentyűzetén). Ezeknek a hibáknak az elkövetéséhez nem kell feltétlenül értelmi fogyatékosnak lenni. A meló sokszor elég monoton, de közben nagyon kell(ene) figyelni is. Szóval egy tízórás műszak végefelé elég könnyű egy ilyenbe belefutni még akkor is, ha egyébként próbálsz nagyon odafigyelni.

Amennyiben túl sokat hibázol vagy 100% alatt teljesíted a targetet, akkor következik az úgynevezett "Supportive Conversation", azaz a támogató elbeszélgetés, magyarul a lebaszás. Ha 100% felett teljesítesz és nincs sok hibád, akkor kapod a "Verbal Positive" minősítés, azaz a szóbeli dicséretet (persze írásban), ha pedig a területeden belekerülsz a legjobb 5%-ba, akkor a "Written positive" minősítés jár, azaz az írásbeli dicséret. Ettől persze nem kapsz több pénzt, ennek majd csak akkor lesz jelentősége, amikor a karácsonyi topszezon után elkezdik kirúgni az embereket.

Ha erre a három dologra, mutatóra figyelsz, akkor jó eséllyel abban a kiváltságban és megtiszteltetésben lehet részed, hogy tartósan az Amazon-nál dolgozhatsz.

Ígértem korábban, hogy kifejtem ezt a produktivity kérdéskört, úgyhogy most ez következik. Arra gondoltam, hogy nem önmagában a hatékonysági mutatóról írok, hanem rendszerbe helyezem ezt teljesítménymutatót (ó milyen hivataloskodó bikkfanyelven tudok én írni), és egy füst alatt megismertetlek benneteket azzal a három dologgal, amelyen alapvetően múlik, hogy kirúgnak-e vagy sem.

1. Kezdjük a Jelenlét, megjelenés kérdéskörrel, egyrészt mivel az kicsit kilóg a sorból, meg egyszerűbb is elmagyarázni, hiszen erről már érintőlegesen szóltam korábbi postjaim valamelyikben. Emlékeztetőül, minden dolgozónak személyre szóló belépőkártyája van, amivel egyrészt a különböző helyekre történő belépést kontrollálják - azaz biztonsági funkciója van-, másrészt a ledolgozott munkaidőt ellenőrzik. Magyarán ezzel be tudsz lépni az épületbe, de ettől még nem indult el a munkaidő számláló. Az majd csak akkor indul el, ha az FC területén a blokkolóórán be is blokkoltál (clock-in). Ez így elég logikus ugye: attól, hogy beértél a munkahelyedre, még egyáltalán nem biztos, hogy el is kezdtél dolgozni, lehet, hogy egész nap a büfében ücsörögtél. Az Amazon elvárása, hogy legkésőbb a hivatalos munkaidőkezdésig blokkolj be. Ettől az időponttól te az övék vagy, és tesznek róla, hogy ettől kezdve állandóan foglalkoztatva legyél. Kifejezetten rosszul érzik magukat, fizikai fájdalmaik vannak, ha nem tudnak neked valami munkát adni, szerintem ez az egyik legnagyobb fejfájásuk. És mindez nem véletlen, hiszen minket órabérben fizetnek, azaz közvetlen összefüggés van a ránk fordított munkaerőköltség és az általunk elvégzett munkamennyiség között. Ennek megfelelőn nagyon szigorúan veszik azt, hogy időben beblokkolj. Tehát ha  13.30-kor kezdődik a munkaidő, hiába vagy te már 13 órától az épületben (mondjuk a menzán kávézol), ha 13.31-kor blokkolsz be, az már késésnek számít. A kiblokkolásnál pont fordítva van. Ha 21.30-kor van vége a munkaidőnek, és te 21 óra 29 perc 59 másodperckor blokkolsz ki, azért is büntetőpont jár. Ebből adódik az a vicces szituáció, hogy a munkaidő vége előtt 3-4 perccel megkezdődik a sorállás a blokkolóóráknál. A melósok ott állnak ugrásra készen, kezükben a kártyájuk, szemük meredten a blokkolóórán. Bűvölik a digitális kijelzőt, számolják a másodperceket magukban. Abban a pillanatban, ahogy vált az óra, elindul a pittyegés-sorozat, ahogy a munkások egymás után húzzák le a kártyájukat és rohannak a kijárat felé. Az elcsendesedett FC-ben egészen messziről is lehet hallani az egymást gyorsan követő csippanásokat. Néha - vagy a kártyaolvasó vagy a kártya hibájából - nem érvényes a kártya beolvasás, a sor megtorpanását morgolódás, gúnyos megjegyzések kísérik. Mintha bármit is számítana az a néhány másodperces késlekedés. Ilyenkor a delikvens még próbálkozhat két-háromszor, de aztán a clock-out ethic szerint félre kell állnia egy pillanatra, maga elé engedni a következő melóst, hogy aztán újra próbálkozhasson. A sor elején érdekes módon mindig ugyanazok az arcok állnak, ami azt jelenti, hogy ők mindig 5-6 perccel hamarabb elhagyják a munkahelyüket. Ha már szigorúság, akkor esetleg erre figyelhetne az Amazon. Mindig nevetségesnek tartottam, ami ezután jön. A sorban elől állók - szó szerint - rohannak fel a lépcsőn, hármasával szedve a lépcsőfokokat, aztán végig a körfolyosón, hogy mielőbb kiérjenek a kapukon. Közben tülekednek, lökdösődnek, mint egy csapat óvodás. Van annak bármi jelentősége, hogy 21.32-kor vagy 21.33-kor hagyom el az Amazont? Szerintem nincs. 21.35-kor az épület így is, úgy is töküres.

A késésnek vannak persze durvább válfajai is. A következő fokozat, ha nem néhány percet, hanem fél órát vagy többet késel, esetleg egyáltalán nem jössz be. Ezek már súlyosabb elbírálás alá esnek, de lehet a büntetést enyhíteni, ha a munkakezdés előtt legalább egy órával ezt telefonon jelzed az Assist képviselőjének. A különböző késésfajtákért (és én most ideértem azt is, ha előbb blokkolsz ki), különböző mennyiségű büntetőpontokat osztogatnak. A legenyhébb esetnél fél pontot adnak. A legdurvább eset a Nem szólsz, nem jössz. Ha jól tudom, ez azonnali elbocsátást jelent. Ha három pontod összejön, ugyanez a végeredmény. És ezt véresen komolyan is veszik. Az első napon velünk együtt kezdett - illetve újrakezdett - egy olyan srác, akinek összejöttek a pontjai, ezért elküldték. Aztán később újra jelentkezett és felvették, csak nyilván kezdhette elölről a köröket, kezdőfizetés, elveszített jogok, stb. Aztán két társam - akikkel együtt kezdtem -  a pontjai miatt kényszerült távozásra. Fel is tűnt nekem, hogy egy-egy napon valahogy később kezdtek dolgozni, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Később aztán láttam, hogy a srácok az egyik ebédszünetben szomorúan beszélgetnek a saját agency site repjükkel, ebéd után aztán már nem is jöttek vissza melózni. A karácsonyi csúcs időszak utáni kirúgási hullámban is azok mentek először, akiknek akár egy fél pontjuk is volt.

Indul a második hét, ezen a héten a délelőttös műszakban vagyok, ami reggel 5.30-as kezdést jelent. Először azt hittem, nem lesz ezzel gondom. Mindez az első reggelig tartott. Amikor 3.50-kor ébresztett a telefonom, először azt sem tudtam, milyen országban vagyok. 2 percig tartott, amíg magamhoz tértem, közben küzdöttem azzal, hogy nehogy visszaaludjak. Komolyan irigyeltem Zsoltit, aki ekkorra már szerzett magának fuvart a saját shiftjéből, aki háztól házig vitte. A car sharing bevett megoldás az amazonos dolgozók között, a porta mellett van egy külön hírdetőfal, ahol kis kihelyezett cetlik segítségével mind utast, mind fuvart keresnek a dolgozók. Nekem viszont úgyis kellett egy autót vettem, tehát nem fektettem energiát a fuvarom megszervezésére, átmenetileg eljárok bicajjal. Szóval Zsolti még javában aludt, amikor én hajnali négy óra magasságában biciklire ültem és elindultam az Amazonba. Na ez az út már nem volt olyan kellemes, mint az előző héten, pedig nem volt hideg, ekkor még az eső sem esett. Nagy ásítozások között betekertem, most is kb. egy órát vett igénybe az út, a bicikli-parkoló már eléggé tele volt, de az Amazon környékén azért nem volt túl nagy mozgás. Beballagtam a hídon és a locker roomban további zombikkal találkoztam. A menza meg aztán olyan volt, mint egy Walking Dead epizód. Na mindegy, ahogy eljött az idő, leballagtunk az FC-be, beblokkoltunk és irány a gyülekezőhelyünkre.

Wayne nem volt ott, sőt, egyáltalán nem láttam ott Lead-et, mindannyian az egyszerű melósok narancssárga mellényében voltunk. Egyszer csak egy kigyúrt fekete srác hangos Morning köszöntéssel magához ragadta a kezdeményezést, és ez így maradt egész héten. Kiderült, hogy neki ez a tanulóhete, az új műszakbeosztásban már ő is hivatalos lead lesz az egyik éjszakai műszakban, ezért most hagyjak gyakorolni. Hát a srác egyáltalán nem csinálta jól. Olyan volt, mint aki szégyenli, hogy beszélnie kell az emberekhez, zavartan vihorászott néha, forgatta a papírjait a kezében, mint bohóc a kalapját, nagyon nem tudott bánni velünk. Ledarálta a kötelező safety tip-quality tip kört, de azon is látszott, hogy csak ki akarja pipálni őket. És ez így ment egész héten. Egyszerűen nem lehetett komolyan venni a fickót. A fején egy fekete kendőt viselt, ezzel védte gondosan varkocsokban befont frizuráját. Konkrétan úgy nézett ki, mint ha egy harlemi gettóban játszódó amcsi filmből lépett volna elő. Minden percben vártam, mikor kérdezi meg, hogy kell-e egy kis anyag. Láttam, hogy a többiek is húzzák a szájukat, főleg a régiek morognak a srác új szerepe miatt. Ahogy várható volt, az első komolyabb balhéja a nagypofájú Jonnal volt, rögtön a második reggel. A feka srác beszólt a stowereknek, hogy ne csak várjuk, hogy Jon drop zone controllerként kiossza nekünk a raklapokat, hanem aminek magunk is tudjuk a sorsát, azt vigyük. Szerintem ez egy egy hete dolgozó - még igen csak tanuló - stowerrel szemben kissé túlzó elvárás. Mindenesetre Jont nem kellett félteni, közölte, hogy tudja ő, hogy mi a dolga, amire a feka rögtön - szerintem leadhez méltatlanul alacsony színvonalú - vitába bocsátkozott, aminek az volt a lényege, hogy nem igazán látszott, hogy Jon tudná a dolgát. Jon be is sértődött jól, aznap már nem is láttuk, a drop zone controlleri feladatokat sem ő látta el aznap. El tudjátok képzelni, ahogy két walesi melós vitatkozik úgy igazán dühből. Csak úgy repkedtek a fucking-ok. Bár az itt egyébként is egy sima kötőszó.

Nekem is volt vele afférom, rögtön a második napon. Éppen végeztem egy raklappal és visszatértem a drop zone-hoz, amikor a srác integet nekem. Odaballagok hozzá, gondoltam, meg akar dicsérni, hogy milyen jól dolgozom. Ő elterült az egyik széken, gondolom, hosszasan gyakorolta a tükör előtt, majd flegmán közölte velem, hogy nagyon unhappy velem. Na, mondom komám, aztán miért. Elkezdte magyarázni, de aztán inkább intett, hogy kövessem. Odasétáltunk egy chimney bin-hez, amibe korábban én is pakoltam. Ott figyelt előtte a négy raklap, várva, hogy majd egy arra járó villástargonca felteszi őket a helyükre. Egy raklap meg bent a földön. Elkezd nekem nyávogni, hogy le kellett volna vágnom a fedőfóliát az áruról mielőtt betettem a helyére. Ő ugyanis megnézte a számítógépen, hogy én raktam be először - virtuálisan - árut ebbe a rekeszbe. Csak azt hagyta figyelmen kívül, hogy a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy megérkezik az öt stower öt raklappal, egy berakja a raklapját alulra, a többi elé szép sorban, aztán tetszőleges sorrendben berakják virtuálisan is. Új hús voltam, nem akartam vele vitatkozni, leszedtem a nylont, hadd örüljön, és megígértem, hogy soha többé én ilyent az életben nem teszek. Kiscserkész becsületszavamra. Hozzáteszem, ez semmit nem befolyásoló apró hiba, ami leginkább a stow etiquettet sérti, de ezen kívül semmilyen biztonsági szabályt nem szeg meg, a picker is le tudja vágni a fóliát egy perc alatt. Szóval az egésznek olyan pedagógiai jellegű példa statuálás szaga volt, amit nagyon utálok, mert akkor is felfogom, hogy mit, hogyan kell csinálni, ha valaki szépen elmondja. Ezt a szabályt viszont nekem addig senki nem mondta.

Hogy fokozza a srác a komolytalanságát, az egyik napon komplett kengurujelmezben érkezett. Az Amazonban sokszor van ilyen játék - ami aztán majd a karácsonyi event sorozatban kulminálódik -, hogy be kell öltözni valaminek, és a HR-esek körbejárnak keresve a legjobb öltözetet és azt díjjazzák valami aprósággal. De most komolyan: hát normális? Hogy lehet komolyan venni valakit, aki két méteres kengurunak van öltözve?

A hét betetőzéseként aztán pénteken sikerült az egyik targoncás nővel is az ordítozásig összevesznie. Már a nagy hangoskodásra értem oda, nem tudom, mi volt az óbégatás oka, de mivel már éppen vége volt a napnak, a nő végül egy legyintéssel lezárta a vitát és hátat fordítva a srácnak, kiviharzott az FC-ből. Na hát kb. ennyi tekintélye volt a gettószökvénynek.

Nekem egyébként közben egyre jobban ment a stower munka, már elég jól tudtam a helyszíneket, készségszinten mentek a folyamatok, gun használat, stb, csak a hajnali keléssel nem sikerült megbarátkozni. Igazából a délutánokat sem nagyon tudtam kihasználni, bár kb. fél három körül hazaértem, azért eléggé el voltam fáradva. Elég sok mindent kellett intézni, hiszen akkor még csak két hete tartózkodtam a városban. A gyerekeknek kellett iskolát keresnem, felderíteni a környéket, hogy mit, hol lehet beszerezni, stb. Az egyik legfontosabb feladatom a kocsivásárlás volt, amivel viszont nem igazán haladtam. Ez a 22-es csapdája: ahhoz, hogy kocsit tudj venni, kell, hogy legyen kocsid. Pedig az idő egyre sürgetett, hiszen egyrészt néhány nap múlva itt a családom, akik elé ki kell mennem a reptérre, másrészt lassan beköszöntött az őszies rossz idő, amikor én már nem akartam bicajjal járni dolgozni. Szóval a hét elég pörgős volt, hajnaltól meló, aztán ügyintézés. Már csak ezért is vártam, hogy elmúljon ez a délelőttös hét. És el is múlt. Semmi sem tart örökké. Szerencsére.

Ez egy rövid kis post lesz, amiben megismertetlek bennetek két külön stower alfajjal, azaz leírom nektek, hogy ki a consolidator és ki az a drop zone controller vagy drop zone coordinator.

Consolidator: röviden összefoglalva ő az, aki rendet tesz a különböző rekeszekben, persze nem a szó "takarítás" értelmében. Nagyon leegyszerűsítve pedig úgy lehetne megfogalmazni, hogy kvázi üres rekeszeket csinál. Hogy is dolgozik ő? Az gondolom nyilvánvaló, hogy bármilyen nagy is egy raktár, előbb-utóbb betelik. Na de akkor hová tesszük a folyamatosan érkező újabb és újabb árukat. Itt jönnek kapóra a stowernek a pickerek, akiket hol utálunk, hol imádunk. Utáljuk őket, hogy miért nem visznek el több árut (persze tudjuk, hogy nem rajtuk múlik, de valakit csak kell utálnunk), ezzel helyeket szabadítva fel nekünk, és imádjuk őket, amikor pont az orrunk előtt emelnek ki egy jó nagy dobozt valamelyik tárolóhelyről, helyet csinálva ezzel a kezünkben lévő másik doboznak, aminek már 15 perce keresünk egyre kétségbeesettebben helyet. 

Szóval a pickerek folyamatosan pusztítják az árumennyiséget, de ez még nem segítene rajtunk, ahhoz, hogy ebből üres rekeszek legyenek, kellenek ide a consolidatorok is. Na most képzeljük el a következőt: egy üres tárolóhelyre beteszünk egy raklapnyi legot, mondjuk 60 dobozt. (Imádtunk egyébként legot pakolni, mert a dobozok könnyűek és laposak, szabályos szögletesek.) Mellé a rekeszbe már csak valami lapos dolog, például egy lapra szerelt íróasztal fér be, amit az utánunk érkező, unottan helyet keresgélő stower társunk lelkesen be is paszíroz. Ha nagyon nem akar bemenni, akkor berugdossa. Na most legalább tudod, hogy amikor legutoljára rendeltél valamit az Amazonból, miért volt behorpadva a doboz. Jönnek a pickerek szépen sorba, elvisznek 10 doboz legot, ezzel felszabadul némi hely a rekeszben. Ide egy arra kóválygó stower gyorsan betesz mondjuk egy körfűrészt, és máris tele a rekesz most már nem csak fizikailag, hanem virtuálisan is, hiszen három különböző vonalkód van benne. A pickerek jönnek közben folyamatosan és elvisznek megint 30 doboz legot, de az íróasztal és a körfűrész valahogy nem kell senkinek. Ekkor tehát a rekesz fizikailag éppen csak félig van, virtuálisan viszont még mindig tele a 3 vonalkóddal, így szerencsétlen stower nem tud ide tenni semmit. Na de ekkor egy arra járó consolidator észleli a problémát és megoldja.

Hogyan? Fizikailag és virtuális is kiveszi a megmaradt 20 doboz legot, és egyenként különböző polcokra teszi, így máris csak két vonalkód marad a rekeszben. De itt még nincs vége. Az okos kis kézi scannerével utánanéz annak - hát persze, hogy vonalkód alapján -, hogy a raktárban van-e még valahol ugyanebből a körfűrészből. Talál is egy rekeszt, ahol fizikailag is van hely, átteszi tehát oda ezt a körfűrészt. Az eredmény: egy kvázi üres rekesz, hiszen fizikailag egy lapos doboz van benne, ami mellé simán be lehet rakni egy egész raklap bármit, virtuálisan pedig csak egy vonalkód van benne. Ezután felírja a rekesz számát valami papírra, ami a keze ügyébe kerül és továbbáll, újabb felszabadítható rekeszt keresve. Persze még van egy csomó dolog, amire figyelnie kell, de nagy vonalakban ennyi a teendője. Ami nekem ebből furcsa volt: mekkora hülyeség már, hogy kis cetlikre írogatja az üres rekeszeket, hogy aztán időnként visszatérve a drop zone-ba, átírja azokat egy másik listára, hogy fel lehessen használni őket. Tiszta őskor. Vagy mint a Magyar Posta. Miközben a kezében van egy eszköz, ami állandó online kapcsolatban van. Hahó.

A másik külön állatfaj a drop zone coordinator: Míg consolidatorból egyszerre tetszőleges darabszámú dolgozhat, dz coordinatorból csak egy van (persze drop zone-onként), az lenne csak az igazi káosz, ha több lenne. Ő a főnök a drop zone-ban, ő mondja meg, hogy melyik kupac áruval mi legyen. Hogyan néz ez ki a gyakorlatban. A kocsikat az oda beosztott stowerek veszik fel sorban, külön utasítás nélkül, elvileg FIFO alapján (First In First Out), de valójában megy a cherry picking rendesen. Nem így a raklapra helyezett áruknál. Nagyjából ott is FIFO szerint haladunk, de a sorban álló stowereknek a dz coordinator mondja meg, hogy melyik raklapot vegyék fel és azzal mit csináljanak, hová vigyék. Az első lépés, hogy a dz coordinator ellenőrzi a gun-jával, hogy abból a vonalkódból van-e már a raktárban elhelyezve, ezért a stower igyekszik kiszabadítani az árut, hogy a vonalkódja scannelhetővé váljon. Ha van már valahol, akkor megpróbálja felmérni, hogy befér-e oda az előtte lévő árukupac. Ha úgy látja, hogy igen, akkor közli veled a rekesz számát és már mehetsz is. Ha nincs még a raktárban abból az áruból, akkor két lehetőség van. Ha elég sok van a raklapon az adott termékből, akkor jó eséllyel kapsz egy üres rekeszt (amit a consolidator tisztított meg). Ha viszont kevés, akkor rábasztál. Egy find space vagy look for space utasítással engednek utadra - szánakozva vagy kárörvendően -, és elhihetitek nekem, állati nehéz helyet találni a raktárba, hiszen a consolidator által kiürített rekeszeket nem használhatod, az itt-ott felszabaduló helyekre meg kiéhezett farkashordaként csapnak le a stowerek. Az biztos, hogy egy idő után baromi jó lesz a térlátásod, egy pillantással fel tudod mérni, hogy egy rekeszbe beférhet-e a nálad lévő marha nagy doboz. Persze, ha a rekeszben egy óriási kupleráj van, akkor ránézésre ez nem megállapítható, úgyhogy ilyenkor teszünk egy próbát, bescanneljük a rekesz vonalkódját, aztán ha tele a rekesz, akkor hallgatjuk a scanner idegesítő szirénázását, ahogy jelzi a hibát. Ezért is a dz coordinatornak nagyon tapasztaltnak kell lennie, minden rekeszről tudnia kell, hol van, nagyon határozottan és gyorsan kell döntenie. Consolidatornak egy nap alatt kiképeznek, de dz coordinator-nak csak komolyabb tapasztalattal állítják be az embert.

A consolidatort arról lehet megismerni, hogy nem rohangál, mint mi stowerek, hanem komótosan ballag, pakolgat, szöszmötöl egy-egy rekesz előtt. (Már csak azért sem siet, mert nekik nincs meghatározott target-jük.) Általában van vele egy sárga műanyag rekesz, hiszen az ideiglenesen kivett árukat virtuálisan abba helyezi bele, amíg egy másik rekeszbe nem kerülnek. Mindenki szereti őket és igyekszik velük jóban lenni, mert ha jófejek, akkor egy-egy reménytelenül nagy doboz esetén hajlandóak segiteni a stowernek azzal, hogy valamelyik rekeszben csinálnak neki helyet.

A dz coordinatorral is muszáj jóban lenni, hiszen ha utál, egész nap szívathat a szemetebbnél szemetebb szállítmányokkal, de ha jó vagy nála, kifoghatsz olyan raklapokat, amiket néhány perc alatt lerendezel és marhára meg tudod nyomni vele a produktivity mutatódat.

Hogy mi az a produktivity mutató, megtudhatjátok, ha továbbra is olvassátok a blogot.