Mosolygós "konyhás néni", kényelmetlen székek, egyszerű berendezés, egyenkaja. Néhány menő tech-cégtől eltekintve így néznek ki a céges étkezők. Nem kivétel az Amazon menza, más néven cantine sem, de itt persze nem a cég slough-i központjában lévő dolgozói étkezdére gondolok, hanem a raktárak munkásétkezdéire. A kérdés az, hogy a menzán tapasztaltak alapján vonjunk-e le messzemenő következtetéseket az angol konyhára, gasztronómiára, étkezési szokásokra vonatkozóan vagy sem.

Mindenek előtt el kell mondanom, hogy nagyon szeretek enni. Nagyon szeretek jókat enni, imádom a jó ízeket. Ráadásul sokat is eszem. Mindezek miatt számomra az étkezések borzasztó fontosak, ezért elég fontos volt az is, hogy milyen a felhozatal az Amazon menzán. Sok memóriára nem volt szükségem, hogy a menüt megjegyezzem, mert egyrészt nem állt túl sok tételből, másrészt gyakorta ismétlődött. Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy igény sem volt arra, hogy bármilyen extra kajával, széles választékkal rukkoljon ki a konyha, mert a munkások nagy része nem jutott túl a sült krumpli - paradicsomos bab - sausage (kolbász-virsli-hurka keverék) háromszögön, tehát nekik pont mindegy lenne, hogy van-e még más is az étlapon. Ráadásul az ebéd hagyományosan nem főétkezés az angoloknál, reggelire és vacsorára szoktak bőségesen étkezni, de az Amazonban a műszakok eléggé megborítják ezt az étkezési rendet, másrészt nem is lehetne bírni a kemény fizikai munkát, ha ebédre csak valami gyenge szendvicset tolnánk be.

Leves nincs

Én itthon sem ettem túl sok levest, és ezért nem okozott nagy problémát, hogy az Amazon menzán leves gyakorlatilag nincs. Az étterem vezetőin látni persze a törekvést, hogy szélesítsék a melósok látókörét gasztronómiai értelemben, mert néha bepróbálkoztak egy-egy levessel, de az érdeklődés gyakorlatilag nulla volt. Mindehhez persze vegyük számításba, hogy a korábbiakban említette módon nagyon komolyan vették az ebédszünetre kiszabott 30 perces időkorlátot, tehát igyekezett mindenki olyan ebédet választani, ami ennyi idő alatt (plusz kávé, wc, internetezés, cigi) elfogyasztható. A leves ilyen körülmények között nyilván egy zavaró tényező. Az előbb említett hármas pedig minden nap volt a "választékban", tehát ha nem akarta a melós az agyát terhelni az ételválasztás fáradtságos munkájával, akkor ezeket anélkül is nagy biztonsággal rendelhette, ha nem akarta végigböngészni az aznapi kínálatot.

Gasztronómiai Bermuda-háromszög

Márpedig hosszas böngészésre nem volt idő. A konyhások is tudták, hogy pörgetniük kell a kiszolgálást, tehát ha valaki elbambult, vagy még nem tudta, hogy mit akar enni, amikor rákerült a sor, akkor néhány másodperc után átugrották a pultoslányok, és már a következő melóshoz fordultak, aztán a szerencsétlen küzdhetett, hogy újra magára vonja a kiszolgálók figyelmét. Szerencsére gyorsan lehetett választani, mert a sült krumpli - paradicsomos bab - sausage kombón kívül tényleg nem sok minden volt. Általában volt tészta, amit háromféle szósszal lehetett kérni - valamilyen húsos, vegetáriánus és tejszínes, ami elsőre jól hangzik, de az élvezeti értékéből sokat levont, hogy a "vendég", értsd melós szeme láttára öntötték bele csúnya 10 literes műanyag vödrökből az iparilag előállított szószokat a melegítőbe, ahogy az előre elkészített tésztát is. Hát mit mondjak? Egyszer sem lett gusztusom hozzá.

Chips vagy crispy?

Ezeken kívül még kétféle étel szokott lenni: valamilyen apró húsból készített étel, ami egyébként tök idegen az angol konyhától, és valamilyen egészben sült, majd utána felszeletelt, vagy eleve szeletben sült (steak) húsétel, amik viszont teljes mértékben az eredeti angol konyha részei. Az apró húsból készült étel valamilyen ragu volt, sokszor kínai beütéssel, általában rizzsel, bár sokan ették sült krumplival. A sült krumpli kultusza egyébként is óriási, pedig ez eredetileg nem az angol konyha része, hanem az USA-ból szivárgott vissza. Rengetegen ebédeltek csak azt, legtöbbször ecettel és a csúnya barna gravy mártásukkal, esetleg paradicsomos babbal. A dohányosok elvitelre kérték, mert ők mentek ki az udvarra, ahol a bagózást és a kajálást egyszerre tudták művel, hogy beleférjenek a 30 percbe. Csak kis kitérő annak, aki ezt nem tudná, hogy az angoloknál a sült krumpli chips néven fut, ez a hasábokra vágott, olajban kisütött krumpli. Amit mi chipsnek hívunk, azaz a nagyon vékony karikákra vágott, majd olajban kisütött, zacskókba töltve boltban árult burgonya, az meg a crispy névre hallgat. A kinti chips népszerűsége már abban is lemérhető, hogy nem csak bent az Amazon menzán, hanem a városban is gyakran lehetett látni papír- vagy műanyagtálcákból, padokon ülve, vacsora gyanánt sült krumplit falatozó családokat, fiatalabb és idősebb párokat, ez láthatóan egy tök természetes, teljesen elfogadott társasági étkezési forma. Ez a halál igénytelen étkezés viszont engem teljesen elképesztett.

A kolléga éppen nem érti, hogyan kell értelmezni a csirkés vega pitét.

Na de vissza az Amazon menzához, ahol az említett egészben sült, majd felszeletelt húsételt vagy a steaket viszont kínosan hagyományos körítéssel kínálták, ahogy az az angol konyha "nagy szakácskönyvében" meg van írva. Mindig adtak hozzá kétféle párolt zöldséget, valamilyen főtt burgonyát, sokszor yorkshire puddingot (röviden yorkie, akárcsak a yorkshire terrier), ami a közhiedelemmel ellentétben nem édesség, hanem egy köret, majd mindezt nyakon borították gravy mártással. Péntekenként pedig az egyik étel helyett mindig fish&chips volt, ami egyébként az egyik legnépszerűbb street food egész Nagy Britanniában. Még egy ételt kell említenem, ami gyakran volt a kínálatban, ez pedig a húsos vagy zöldséges piték, ahogy az a fenti fotón lévő feliratból, de biztosan nem a fotóból látszik is. A fotóból inkább az derül ki (meg ebből a lentiből is), hogy jellemzően bármit ettek bármivel. A legkülönbözőbb - számunkra szerintem teljesen összeférhetetlen dolgokat - pakolták egy tányérra és fogyasztották el. Itt lent például fish&chips zöldborsó pürével.

Steve láthatóan szereti a zöldborsót.

Ennyivel persze nem érték be, a főétel után töménytelen mennyiségű édességet, cukrot, csokit és crispyt toltak az arcukba, majd ezt jól leöblítették Coka-Colával. Talán ennek is köszönhető, hogy egyrészt az Amazon melósok átlagos fogazat állapota tragikus volt, másrészt rengeteg elhízott embert lehetett látni. Az elhízáshoz csak annyit, hogy furcsa volt számomra, hogy míg itthon rengeteg cikket, riportot, tévéműsort látok, rádióriportot hallok az elhízás káros élettani hatásairól, ez kint egyáltalán nem téma a médiában, és a mindennapi életben sem fordul elő, hogy valakit esetleg - nem bántóan - ugratnak a jelentős túlsúlya miatt. Ez utóbbi az Amazonban  csak azért meglepő (nem mintha hiányoltam, sőt támogattam volna, hogy valakit a durva túlsúlya miatt "céltáblának" használjanak), mert egyébként minden más témában a lehető legdurvább, legalpáribb viccelődésék, ugratások zajlottak. Ezzel csak arra szeretnék kilyukadni, hogy milyen meglepő volt számomra, hogy egy olyan általánosan elfogadottnak tűnő nézettel, hogy az elhízás káros, egy fejlett európai ország a jelek szerint nem ért egyet.

Mennyi az annyi?

Sokan hoztak otthonról is kaját, jellemzően a "régiek", akik tényleg a vérbe unták már azt a 10 ételt, amit rotált az Amazon konyha, de ezek szinte kivétel nélkül hideg kaják, saláták, szendvicsek voltak, aztán ezt fojtották le a csoki, cukor, crispy válogatással. A lehetőség egyébként maximálisan meg volt arra, hogy akár minden nap meleg ételt hozzak otthonról, mert az étkezőhelyiségben több közös használatú hűtőszekrényt és mikrosütőt helyezett el az Amazon, de őszintén szólva nem érte meg a fáradtságot. Egy adag chips 1 font, a gravy szósz, ecet ingyen jár hozzá, a paradicsomos bab kb. 30 penny, két kolbász kb. 1 font 20 penny, tehát egy nagyon olcsó ebédet 2 font 50 pennyből ki lehetett hozni, ami kb. 1.000 forint, de ha beérted sült krumplival, akkor megúsztad 400 forintból. A komolyabb ételek kb. 3 font 50 pennybe kerültek, ami meg mondjuk 1.500 forint. 7-8 fontos órabér mellett szerintem ezek egyáltalán nem vészes árak egy üzemi konyhán. Főleg összehasonlítva mondjuk egy automatából vásárolt Mars csoki 60 pennys árával. Ami viszont abszolút jófejség volt az Amazontól, hogy az étkezőhelyiségben felállított négy automatából korlátlan mennyiségben vehettünk ki tök ingyen kávét, capuccinot, forró csokit, paradicsom és narancslevet, és persze teát. Mondanom sem kell nagy sorállás volt az automatáknál.

Menza csendélet műszak után, Zsoltira várva.

Menza és a konyhás néni

Minden menzán, konyhán van egy tipikus "konyhás néni". Az Amazonban is volt. Nevére sajnos már nem emlékszem, de egy szép terebélyes nőszemély volt, aki állandóan mosolyra álló szájjal, nagy hanggal, kedélyes beszélgetéseivel, határozott személyiségével uralta az egész kantint. Nála minden mondat úgy fejeződött be, hogy "my love", nem szó szerinti fordításban ez kb. az "aranyom"-nak felel meg. Mit kérsz még aranyom? 3,5 lesz aranyom. Imádtam. Ő volt az a konyhás, aki bátran bejött a nagyszájú durva melósok közé, és nem csak peckesen fogadta a sokszor obszcén és szexista ugratásokat, de rendre meg is válaszolta azokat, amiket persze az azonnal megjelenő nézőközönség hangos hahotázással jutalmazott. Egyszerűn jó hangulatot csinált az étkezőben, színesítette az egyébként sivár, színtelen, unalmas helyiséget. Pedig a HR-esek mindent megtettek, hogy valahogy feldobják a termet színes plakátokkal, különböző belső kommunikációs eszközökkel, így rögtön két legyet is ütöttek egy csapásra, mert itt lehetőségük volt arra is, hogy minden olyan üzenetet eljuttassanak a dolgozókhoz, amiket a munkájukkal vagy a munkáltatásukkal kapcsolatosan tudniuk kell és érdemes: ugyanúgy találkozhattunk quality tippekkel, mint mondjuk az új műszakbeosztással.

A nagy tanulság

Jártunk persze normális, vagy éppen elegánsabb éttermekben, próbáltunk street food étkezőket Londonban, Walesben és Anglia több részén. És hogy mindezen tapasztalatok alapján le lehet-e vonni következtetéseket az angolok étkezéséről. Hát persze. Azt, hogy ott is vannak igényesen, és vannak igénytelenül táplálkozó emberek. Vannak jó éttermek, és vannak tömegkajákat előállító menzák. Pont mint itthon, semmivel sem kifinomultabbak gasztronómiailag, mint mi. Ez a nagy tanulság. Tudom, hogy sovány, de ez van. Az angol konyha azonban tényleg elég fantáziátlan és borzasztóan egysíkú, de szakértők szerint nem azért nincs angol konyha, mert az ételeik teljesen jellegtelenek, hanem mert a rengeteg különböző beáramló kultúra által behozott ételek már teljesen beolvadtak a brit gasztro világba, és a mexikói burritó vagy vietnámi pho éppúgy a brit gasztro kultúra részei, mint a cornish pasty.