Kedves Olvasó!

Az első post egy bevezetőféleség szeretne lenni, amiben megpróbálom elmagyarázni, hogy kerültem én ide, mit és miért csinálok.

Szóval miért is vagyok itt? Előre szeretném leszögezni, hogy ez nem egy tipikus határátkelős blog. Én, illetve mi (merthogy családostul érkeztem) nem azért jöttünk el Magyarországról, mert nem találtam munkát, nem tetszett a rendszer, éppen éhen akartam halni, vagy mert külföldi karriert akartam csinálni, stb. Évek óta foglalkoztatott a gondolat, hogy egy, maximum két évet külföldön kellene élnünk. Ez a késztetés csak erősödött, ahogy a gyerekeink elkezdtek növögetni. Azt láttam ugyanis, hogy azon emberek többsége, akik éltek külföldön, - amellett, hogy gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszélik az adott ország nyelvét - valami más szemlélettel, világlátással, hozzáállással rendelkeznek, és mindezek segítségével jobban eligazodnak az életben, könnyebben megoldanak problémákat, talpraesettebbek, könnyebben teremtenek kapcsolatokat. Úgy gondoltam, hogy ha én már "öreg" is vagyok ahhoz, hogy változzak, a gyerekeknek mindenképpen jót tesz, ha látnak mást is, mint ami otthon van. Nem feltétlenül jobbat vagy rosszabbat, egyszerűen csak mást, nem mellesleg megalapoznak egy stabil angol nyelvtudást. Aztán az életünk úgy alakult, hogy éppen megtehettük, hogy egy évre - egészen pontosan 11 hónapra - otthagyjuk az országot, és eljövünk külföldre. 

Ahogy említettem, nem karriert építeni jöttem ide, tehát az volt a terv, hogy gyakorlatilag bármilyen munkát elvállalok itt, amiből kb. nullszaldóra kihozzuk az itt tartózkodásunk, azaz legalább a költségeinket fedezni tudjuk a jövedelmemből. Ebből a megfontolásból jelentkeztem az Amazon swansea-i logisztikai központjába, Amazon szakzsargonban CWL1-be. Amikor a BBC Panorama című műsorában egy beépített újságíró rejtettkamerás felvételeivel fűszerezett riportja jelent meg arról, hogy mennyire elviselhetetlen az amazonos melósok élete, rengeteg ismerősöm, barátom írt nekem. Ekkor gondoltam arra, hogy ezek a viszonyok másoknak is érdekesek lehetnek. Mert nekem nagyon érdekesek voltak, és még most is azok így öt hónapnyi itt-tartózkodás után. Magyarországon teljesen mással foglalkoztam, szellemi munkás voltam, reklámiparban dolgoztam. Az első hetekben magamban folyton azon röhögtem, hogy mit keresek én itt. Na nem mintha szégyelleném ezt a melót, de az biztos, hogy néhány hónapja sem én, sem egyetlen ismerősöm elképzelni sem tudta volna, hogy ilyen munkát végzek. 

Ez a blog tehát egy amazonos magyar-walesi melós életéről fog szólni. Nem, vagy csak érintőlegesen írok arról, hogy milyen Walesben az élet, hogyan kell ügyet intézni, hogyan lehet megszokni (ha egyáltalán) az itteni életet, milyen a gyerekek iskolája, stb. Olyan dolgokról fogok írni, amik kifejezetten a melós létemmel kapcsolatosak. Lesznek majd furcsa rácsodálkozásaim a melós lét dolgaira, amelyek abból fakadnak, hogy soha azelőtt nem dolgoztam így. Korábbi alkalmazásaimkor engem vettek fel, az én személyiségemet, a tudást, ami a fejemben van, a habitusomat, a hozzáállásomat, míg az Amazon két kezet vett fel, amiket szeretne a lehető legteljesebb mértékben használni.

Még egy magyarázat mielőtt elkezdem: a blog nem valós időben jelenik meg, de valós időben íródik. Magyarul minden post a megírása után vázlat státuszban marad, és egy év eltolással folyamatosan kerülnek publikálásra. Ennek az az oka, hogy az Amazon - mint a sajtó folyamatos érdeklődésének kereszttüzében álló vállalat - nagyon kényes arra, hogy mi és hogyan jelenik meg róla. Nem vagyok beképzelt, nem gondolom, hogy majd pont egy pici ország, számukra érthetetlen nyelvén írt blogja fogja őket érdekelni, de jobb az elővigyázatosság. Az írások alapján kb. 2 perc alatt be tudnak azonosítani, és ahogy írtam, bár nem ez az álomállás számomra, jelenleg (a blog írásakor) szükségem van rá. Azt gondolom azonban, hogy ettől a kis csalástól nem lesz kevésbé érdekes a blog, illetve ha nem lesz érdekes, az nem emiatt lesz. :)

Sajnos elég kevés képi anyaggal tudom illusztrálni az írásokat, mivel a munkaterületre nem is lehet bevinni semmilyen fényképezésre alkalmas eszközt, és azon kívül sem nagyon örülnek, ha fényképezni látják az embert. Szóval a képeim félig titokban, a fényképezést titkolva készültek, minőségükért elnézést kérek. Az írásokat interneten talált fotókkal is fogom színesíteni, ha valakinek a szerzői jogait sértem, jelezze.

Ui.: Bár igyekszem odafigyelni, helyesírási és gépelési hibák becsúszhatnak, szóval nyelvtannácik kíméljenek. A specifikus fogalmak, kifejezések magyar megfelelőit sajnos nem ismerem, így azokat vagy angolul használom, vagy legjobb tudásom szerint magyarítom.