Talán már nektek is feltűnt, hogy egyre korábban kezdődik a karácsony. Legalább is ha a kirakatokat nézzük. A kereskedők számára nyilván még ennél is hamarabb kezdődik a karácsony, hiszen nekik meg fel is kell készülni minderre. Ennek megfelelően November első hetében már az Amazonban is érezhető volt, hogy egyre nagyobb a pörgés.

Annyit jöttünk-mentünk, mint Orbán Viktor az országjáró road show-in a választások hajrájában. Természetesen nekünk stowereknek, illetve mindenkinek, aki az inbound szakaszban dolgozott (receive és stow) még hamarabb kezdődött a szezon, hiszen a mi dolgunk volt, hogy a raktárt feltöltve előkészítsük a terepet a később érkező rohamra, ami aztán az outbound szakaszt (pickerek és csomagolók) fogja csúcsra pörgetni. Az Amazonban tudják jól, hogy milyen fontos a belső kommunikáció, elég profin is csinálják. Ennek egyik remek példája az úgynevezett All hand meeting, amit kb. 3-4 havonta, általában valamilyen fontosabb változás előtt tartanak. Az All hand meeting lényege, hogy kiáll az Amazon swansea-i főnöke a melósok elé és lenyom nekik egy jó kis prezit arról, hogy mi várható a következő időszakban. Az All hand meetingekről egy későbbi postban részletesen is beszámolok.

Túlóra megfizetve

Szóval az All hand meetinggel hivatalosan elrajtoltatták a karácsonyi felkészülő szakaszt. Elmondták, hogy szívni fogunk, mint a torkos borz, de ők igyekeznek azért fenntartani a jó hangulatot és folyamatosan apró gesztusokkal, meglepetésekkel megőrizni a motiváltságunkat. Ezekről szintén írok majd bővebben a későbbiekben. Aztán az egyik reggeli briefre jött is egy olyan fejes féle, hogy közölje: elrendelték a kötelező túlórát, mostantól heti plusz egy napot, azaz plusz tíz órát (összesen heti 50 órát) kell dolgoznunk, de ennek csak örüljünk, mert azt a plusz tíz órát másfélszeres óradíjjal fizetik. (ezt az előző postban a payslipen láthattátok is) Én mondjuk örültem is, mert szeretem, ha pörgés van, de úgy láttam, hogy a helyieknek úgy kellett ez, mint a mókusnak az erdőtűz. Azt figyeltem meg, hogy amikor rossz hírt kellett közölni a melósokkal, akkor azt nem bízták Waynere, hanem mindig küldtek valami manager féle arcot, aki a rossz hír bejelentése után olyan gyorsan eltűnt a terepről, ahogy csak bírt. Így amikor ez a manager arc megint feltűnt egyik reggel, már tudtam, hogy újabb rossz hír következik. Nem is tévedtem, mert ekkor jelentette be, hogy a kötelező túlórát 10-ről 15 órára növelik, de legalább a plusz 5 órát már dupla óradíjjal fizetik. Hát mit mondjak, ezt az intézkedést nem fogadták kitörő lelkesedéssel a kollégák. Hogy finoman fogalmazzak.

Pipogyaság vagy korrektség

Őszintén szólva először az jutott eszembe, hogy ez a Wayne milyen beszari egy alak, hogy nem meri ő megmondani, de aztán rájöttem, hogy ez a módszer egyrészről végtelenül korrekt Wayne-nel szemben és abszolút szimpatikus a vezetőkre nézve. Hiszen Wayne csak munkairányító, nem ő hozza ezeket a döntéseket, miért neki kellene az arcát odatenni melléjük. Másrészt tudják jól, hogy Wayne irányítja a napi munkát operatív szinten, közülünk való, nem tenne jót a melósokkal való viszonyának, ha minden szar személyesen tőle ömlene a fejünkre. Az is elég szimpatikus volt, hogy ez a manager - Carl - arccal vállalta, hogy kommunikálja a népszerűtlen döntéseket. Az egész folyamat - ahogy Wayne-t megkímélték, ahogy a srác odaállt elénk rosszhír hozóként - annyira európai volt, és annyira különbözött attól, amit én itthon tapasztaltam. 

Black Friday

Mindez az úgynevezett Black Friday-re való felkészülés idejében történt. A Black Friday alapvetően az amerikai "kultúra" terméke, ez a nap nem hivatalosan a karácsonyi bevásárlószezon kezdete. Mindig a Hálaadás (azaz november negyedik csütörtöke) után következik. A kereskedők hatalmas - 50, vagy akár 70%-os - kedvezményekkel igyekeznek kezdőlökést adni a vásárlási hisztériának. Már Európában is egyre elterjedtebb, Nagy Britániában pedig már teljes mértékben bevett szokás, de Magyarországon is láttam már erre gyenge próbálkozásokat. A várt hatás nem is marad el, az emberek tényleg ész nélkül kezdenek el vásárolni, megrohamozzák a boltokat és elárasztják a webshopokat. Nem véletlen, hogy az Amazon tiltja a saját dolgozóinak, hogy a Black Friday-en megrendelést adjanak fel az Amazon oldalán, hiszen még az a terhelés is számít. 

A rutin meg az évek

Az minden estre látszott, hogy nem ez az első karácsony, amit itt a swansea-i Amazonnál végigcsináltak. Nagyon szervezett és tervezett volt minden. A dolgozók létszámát fokozatosan felduzzasztották, az új dolgozók beállításával pedig lehetőségük volt arra, hogy kicsit átrendezzék a sorokat. Ez azt jelentette, hogy az újakat nagy tömegben betolták a kulimunkára, amihez túl nagy tudás meg tapasztalat nem kell, meg úgyis jó sokan voltunk, így a régieket tovább lehetett képezni consolidálásra, targoncára vagy drop zone controllernek. Ennek ellenére irtó nagy káosz volt a drop zone-ban. Egy csomó kisebb nagyobb baleset is volt, úgyhogy ebben az időszakban különösen agresszíven nyomták a safty témakört. A sok stower ott tolongott, hogy mielőbb elcsípjen valami zsíros falatot (értsd valami olyan árut, amit gyorsan és nagy mennyiségben el lehet pakolni), hiszen így a productivity mutatót meg lehetett tolni. A Lego például tökéletes volt ebből a szempontból: egy raklapon 80-90 darab is volt belőle, ha semmi nem jött közbe 10-15 perc alatt végeztél vele, miközben a target 45 darab volt óránként, így aztán nem volt gond, ha utána meg olyan raklapot fogtál ki, amin 5-6 nagyméretű áru volt és fél órát kerestél neki helyet.

Esélytelenek

Engem szeptemberben vettek fel (szeptember 9-én kezdtem el dolgozni), ami még a nyugisabb időszak volt, így rendes kiképzést tudtam kapni és volt időm gyakorolni, de az október végén, november elején felvettek csak egy gyors oktatást kaptak, aztán máris bekerültek a mély vízbe, a karácsonyi őrület kellős közepébe. Na ők tényleg meg voltak kavarodva, mint a vasorrú bába a mágneses viharban. Nem is csoda, hogy a legnagyobb arányban tőlük küldtek el embereket. Persze nem a karácsonyi rohamban, hanem utána, de akkor rögtön. Februárra pedig már egyikük sem dolgozott az Amazonban. Én minden estre nagyon szerettem ezt az időszakot, imádtam a nagy nyüzsgést, pörgést. Az Amazon pedig tényleg eléggé odatette magát, hogy a melósok jól érezzék magukat. De erről majd a következő postban.