Az eddig leírtak alapján nehezen hihető, hogy az Amazonban tapasztalt nehéz fizikai munkát idősebb emberek is el tudják végezni. A cég azonban tudja, hogy ezeknél az embereknél komoly tapasztalat halmozódott fel, és ez megér nekik annyit, hogy könnyíti számukra a munkát. Több idősebb ember is dolgozik az Amazonban, de most a két kedvencemről Philről és Johnról szeretnék írni.

Már az első napokban feltűnt nekem, hogy az Amazon dolgozók között van néhány egészen koros ember, és elsőre nem igazán értettem, hogyan bírják ezt a komoly fizikai megerőltetést jelentő munkát. Azon is csodálkoztam, hogy egy ilyen nagy, szívtelen, igazi kapitalista nagyvállalat hogyhogy ilyen humánus, hogy ezeket az embereket nem küldik el, ahogy az Magyarországon szokás. Persze ott az egész társadalom szemlélete más: csak azért, mert elmúltál hatvan, még nem várják el, hogy elvonulj valami csendes sarokba, és senkit nem zavarva halj meg. Aztán ahogy eltelt néhány hét, és jobban láttam, hogy ki, mit csinál, rájöttem, hogy ez egy tipikus win-win szituáció, vagy hogy ne ezzel az üzleti kifejezéssel éljek, ez egy tipikus kecske-káposzta helyzet. Persze amiről most beszélek, az csak az állandó státuszú melósokra igaz, az ideigleneseknél mindig is csak annyi számított, hogy bírja-e az iramot, jók-e a productivity és quality mutatóit.

Sokat érő tapasztalatok

Józan ésszel persze elég egyértelmű, hogy igenis fontosak azok a tapasztalatok és ismeretek, amiket ezek az emberek összeszedtek az Amazonban, és az az élettapasztalat is, amire szert tettek életük 50-60 éve alatt, csak itthon természetes az a szemlélet, hogy az idősebbek már használhatatlan munkaerők. Pedig rájuk is szükség van, hiszen vannak olyan beosztások, munkafolyamatok, ahol miközben nagy hasznát veszi az Amazon ennek a tudásnak, meg is kíméli valamennyire ezeket az embereket a komolyabb fizikai megerőltetéstől. Itt most egyáltalán nem valamilyen irodai munkára kell gondolni, vagy esetleg vezetői pozíciókra, ők továbbra is ugyanolyan melósok maradnak, mint mi, de az idejüket nem dobozok és ládák pakolgatásával töltik, ami egyrészt fizikailag megerőltető számukra, másrészt ez a tudásuk és tapasztalatuk elpocsékolását is jelentené, az erőforrásokkal való rossz gazdálkodást. Tipikusan ilyen munka a consolidator és a drop zone controller feladatkör. Mindkettőről írtam már, ezért nem untatnálak benneteket a két feladatkör részletes bemutatásával, de mindkettőben közös, hogy annak, aki ezeket a munkákat végzi, nagyon pontosan kell látni a folyamatokat, hogy mi miért történik az Amazonban.

Sokat írtam már a különböző jelzésekről, kategorizálásokról, szabályokról, tiltásokról, korlátozásokról, amiket az Amazon különböző okokból alkalmaz a raktározás során, de ezeken túl még számtalan olyan van, amiket nem írtam le, hogy ne unjátok magatokat halálra. Nem írtam például az úgynevezett HAZMAT áruk kezeléséről (HAZardous MATerials), amikbe tipikusan a mosó-, mosogató- és tisztítószerek valamint az elemet tartalmazó termékek tartoznak. Nem volt szó eddig arról, hogy azonos vonalkódon belül kezelni kell a különböző szavatossági és lejárati idők problémakörét, ami jellemzően az élelmiszereknél, állateledeleknél kerül elő. Arra is van példa, hogy ugyanazt a terméket - ugyanazzal a vonalkóddal - két különböző gyártó állítja elő, amit az Amazonnak szintén meg kell tudnia különböztetni a teljes folyamatában, hiszen egy esetleges minőségi probléma esetén csak így tudja érvényesíteni garanciális igényét a megfelelő beszállító irányába. És még számtalan dolog van, amire az említett két pozícióban figyelni kell, az ad hoc jelleggel felmerülő problémákról nem is beszélve, hiszen bármilyen komoly nagy vállalat is az Amazon, az informatikai rendszerében bőven vannak toldozgatások, foltozgatások, amik okozhatnak váratlan, korábban nem létező problémákat.

A tipikus walesi

És ebben a két pozícióban dolgozott a két kedvencem: Phil consolidatorként, John dz controllerként. Philt ismertem meg hamarabb, John éppen szabadságon volt, amikor én érkeztem, gondolom, rápihent a karácsonyi szezonnal járó őrületre. Phil alacsony kis ember volt, walesi típus. Mosolygós vidám ember, állandóan vicceskedett, a poénoknak azonban jó, ha a felét értettem. Úgy is mondhatnánk, hogy halmozottan hátrányos helyzetből indultam, ha meg akartam érteni, amit mond: Egyrészt Phil hadart, másrészt pösze volt kicsit, harmadrészt egy tekintélyes bajusz lógott a szájára, amely jelentős mértékben módosította a száját elhagyó hangokat, negyedrészt elképesztő walesi akcentussal beszélt, mindezt pedig csak tetézte a melós szleng. Annyi könnyítés volt a mondandójának megértésében, hogy minden második szava a fucking volt, így már csak az ezek között előforduló egyéb szavakat kellett megfejteni. A karján volt néhány tetoválás, de csak szolidan, nem olyan durván, mint ami a fiatal melósok között olyan nagy divat, hogy teljes kart, lábat beborító alkotásokat varratnak magukra. A tetoválás amúgy gyakorlatilag kötelező elem a melósokon, szinte mindenkinek van valamilyen, nem számít, hogy fiatal, idősebb, nő vagy férfi. Egészen durva kikészítéseket is lehet látni, de amitől teljesen elállt a szavam, az a kopasz fejtetőn tarkótól homlokig tartó hatalmas méretű csillagokból álló sorminta volt, mindez súlyosbítva szemöldökbe, orrba, ajakba illesztett piercinggel és fülgyűrűvel (vagy hogy a francba hívják azt a fülcimpába illesztett tágítógyűrűt).  Akadtak viszonylag kulturált megoldások is, de a legtöbb minta meglehetősen fantáziátlan, viszont óriási méretű nonfiguratív "műremek" volt. Phil tetkóin látszott, hogy nem mai gyerek. Kicsit úgy néztek ki, mint valami börtöntetkók, fakultak, elmosódottak, témájuk elég banális: szívbe írt női név, rózsák, ilyesmik. 

Philben azt szerettem, hogy mindig vidám volt, segítőkész, pozitív személyiség. Bármilyen, a munka során fellépő problémával lehetett menni hozzá, soha nem hajtott el, sőt látszott rajta, hogy szívesen segít. Mivel hallatlanul sokat tudott a folyamatokról, mindig megoldotta a bajokat, vagy addig szaszerolt vele, amíg megtalálta a megoldást. Kerülte a konfliktusos helyzeteket, bár munkája során beosztásából fakadóan nem is igazán találkozott ilyenekkel. A fia is itt dolgozott az Amazonban, szintén stowerként, pont úgy nézett ki, ahogy Phil nézhetett ki az ő korában. Úgy tűnt, hogy nincsenek különösebb ambíciói, tökéletesen kielégíti az a munka, amit végez, és őszintén szólva nem is volt igazán érzéke az emberek irányításához, vagy a munka szervezéséhez, ami világosan ki is derült, amikor egy-egy csendesebb napon őt jelölték ki drop zone controllernek. Oda határozottság, szervezés, jó kommunikáció kellett.

A harcos szellem

Na ezek a tulajdonságok viszont bőven megvoltak a másik kedvencemben, Johnban. Ő sok tekintetben is ellentéte Philnek. John magas ember, és bár saccra 60 év körüli lehetett, ereje teljében lévő embernek tűnt. Az ősz haj, ősz szakáll és vastag, fekete keretes szemüveg elég jellegzetessé tette a karakterét. A kora egyedül abban látszott, hogy az egyik lábára erősen sántított, a több évtizedes álló és jövő-menő munka rendesen hazavágta a futóműveit. A parkolóban is a mozgássérült helyre állt be a kocsijával. Éppen ezért ő mindig dz controllerként dolgozott, amihez bár folyamatosan állni kell, de nem kell menni és persze tárgyakat emelgetni. Az ő beszédét teljesen jól lehetett érteni, már csak azért is, mert neki az orgánuma is elég karakteres volt, de emellett számára a normális hangerő is kiabálást jelentett. Ez már csak azért is jól jött neki, mert kifejezetten szerette a konfliktusokat, vagy legalább is soha nem tért ki előle. Divatos szóval élve, beleállt a vitákba. Abból pedig egy dz controllernek kijut bőven. Egyrészt a stowereket rendesen kézben kell tartani, mert könnyen elkanászodnak és igyekeznek a munka könnyebb végét megfogni. Másrészt örök harcban áll az inbound dockkal és a receiverektől az árukat hozzánk szállító targoncásokkal. Az ő érdekük ugyanis nyilván az, hogy minél gyorsabban, minél több árut öntsenek ránk, hogy ezzel felszabadítsák a saját munkaterületüket a folyamatosan beérkező termékek számára. A drop zone befogadóképessége azonban korlátos és a controllernek feladata, hogy rendet tartson ott, nem mindegy, hogy a dz-nek melyik sorát tartja szabadon, melyik típusú árut melyik sorba engedi letenni.

John is szerette a mókát, előszeretettel mesélt storykat arról, amikor megtréfált melósokat, és mivel már hét éve dolgozott az Amazonban, bőven voltak történetei. Nála egyébként minden fekete volt vagy fehér. Vagy kedvelt valakit vagy ki nem állhatta. Köztes állapot nem volt. Márpedig nagyon is megérte vele jóban lenni, mert dz controllerként eléggé ki tudott szúrni azzal, aki kekeckedett vele, de ha kedvelt, akkor nagyon meg tudta könnyíteni a munkádat és a productivity mutatód teljesítését azzal, hogy lehetőség szerint olyan szállítmányokat bízott rád, amit gyorsan és nagy darabszámban lehetett elrakni. Engem valamiért kedvelt az öreg, többször kezdeményezett beszélgetést munkán kívüli dolgokról. Szóba került hétvégi program, család épp úgy, mint például az, hogy én (meg a kelet-európaiak) máshogy írjuk a számokat, vagy hogy milyen az időjárás Magyarországon. Tudjátok? Az angoloknál állandó beszédtéma az időjárás. People always talk about the weather. Abból is látszott, hogy kedvel, hogy a sortable drope zoneban dolgozó controller mindig maga választhatja ki, hogy melyik stowereket viszi magával, és engem rendszeresen vitt magával, amikor oda osztották be.

A szavak embere?

Nem tudom, hogy azért, mert szerette a vitákat, vagy azért, mert kedvelt engem, de arra is volt példa, hogy szólt az érdekemben. Egyszer Paul, az engem alkalmazó ügynökség site repje odajött hozzám munka közben, hogy kissé szabadkozva jelezze, hogy a manager küldte őt, ugyan kérdezzen már rá nálam, mi az oka annak, hogy a délelőtt folyamán a productivity mutatóim elég siralmasan alakultak. John véletlenül meghallotta, hogy miről van szó, és mielőtt bármit mondhattam volna, rendesen kiosztotta Pault, hogy egyrészt baromira tele van a raktár, tehát a stowerek alig találnak szabad helyeket, másrészt egész délelőtt úgynevezett transshipment szállítmányokat pakoltam. Ezekről azt kell tudni, hogy borzasztó lassan lehet őket pakolni, mivel ezek más Amazon raktárakból érkeznek, ezért egy-egy raklapon 40-50 féle áru található, mindegyikből 1-2 darab, különböző méretű termék, tehát csak egyenként lehet polcra, raklapra, ideo-oda elhelyezgetni. John még finoman azt is Paul tudomására hozta, hogy gyorsabban menne a munka, ha munkásokat nem zaklatnák ilyen fucking hülye statisztikákkal.

Amivel teljesen el lehetett vágni magát valakinek nála, az a tiszteletlenség volt. Azt megkövetelte magának, ebben elég vaskalapos volt az öreg. Például nála elég gyakori érv volt egy vitában, hogy "én jobban tudom, mert régebben itt vagyok" vagy "mert én idősebb vagyok", ha pedig ezek nem jöttek be, akkor végső "érvként" maradt egy erőteljes "Fogd be a pofád!" felszólítás.

Látható, hogy ők ketten teljesen különböző személyiségek, mégis nagyon jól kijöttek egymással, és én is egyformán kedveltem mindkettőjüket, amiben nyilván szerepet játszott az, hogy ők is láthatóan kedveltek engem és amennyire tőlük tellett segítettek nekem a beilleszkedésben és a munkában.