Ha a csomagolásnál arra panaszkodtam, hogy sokat kell egy helyben állni, kipróbálhattam egy olyan munkát is, ahol meg rengeteget kellett gyalogolni. Nem ám csak úgy komótosan sétálgatni, hanem tempós léptekkel menni. Ez várt arra, akit pickernek, azaz árukiszedőnek osztottak be.

A picker tréningre kivételesen nem önként jelentkeztem, csupán a körülmények áldozata lettem, de végül nem bántam. A karácsonyi csúcsszezon utáni lapos időszakban a stowereket nem mindig tudták ellátni elég betárolós munkával, ami gyakorlatilag fizikai fájdalmat okozott nekik. Nem kellett persze őket félteni, valamilyen más melót mindig tudtak adni. Ha stower területen átmenetileg elfogyott a meló, akkor más területekre képeztek ki minket. Egyik nap, amikor már reggel látszott, hogy nem lesz sok meló, felajánlották, hogy ebéd után haza lehet menni fél napos fizetés nélküli day off-ra. Aki viszont maradni akar, az vagy beáll csomagolni (ha már kapott ilyen képzést) vagy mehet picker tréningre. A korábbi posztom alapján érthető, hogy a csomagolásnak már a gondolatára is rám jött a sikítófrász, mint Kunhalmi Ágira, mikor megtudta, hogy Falus Ferenc a közös főpolgármester-jelölt. Maradt tehát a picker tréning, de ekkor már az előző tapasztalatok alapján voltak fenntartásaim az új tréningekkel kapcsolatban. A picker oktatás azonban meglepően fájdalommentes volt.

Oktatás indul

A kiképzésre más területekről is szedtek össze embereket, úgyhogy lettünk kb. tízen. Szokás szerint kisebb csoportokba osztottak minket, hiszen úgy könnyebb átadni az ismereteket és mindegyik csoporthoz odaraktak egy tapasztalt pickert, hogy betanítson minket. A mi tanár bácsink egy idősebb, kb 55 éves pali lett, akivel nagyon jól jártunk. Végtelenül türelmes, nyugodt ember volt Peter, csendes kis humorával, szanaszéjjel dohányzott hangjával, szódásüvegtalp vastagságú szemüvegével határozottan egyedi jelenség volt, ráadásul meglepően jó oktató. Szépen el is kezdte a kiokosításunkat, ami abból állt, hogy fogtunk egy kéziscannert és nekiálltunk dolgozni. Azaz egyikünk dolgozott, a másik négy, plusz az oktató meg figyelte. Hamar rájöttem, hogy a picker melóhoz sem kell sokkal több ész, mint a Fidesz szóvivői pozícióhoz. Gyakorlatilag mindent kiír a kéziscanner, tehát ha tudsz olvasni, akkor már csak követni kell az utasításokat és nagy bajt nem tudsz csinálni. Amint bejelentkeztünk a scannerbe a badgeünkkel, ott várt minket egy virtuális bevásárlólista, amiből persze csak az első elemet láttuk. A termék nevét és annak helyét. Minden egyes hely egy számokból és betűkből álló karaktersorozattal van azonosítva, amiben persze volt logika, így a karaktereket sorra véve szépen oda lehetett jutni a kijelölt helyhez.

Az emelet megadásának nyilván csak a Pick-towerben van értelme, de minden egyes hely azonosítójának pont ugyanez a struktúrája függetlenül attól, hogy egy-egy karakternek az adott helyen van-e értelme. Az egyes helyazonosítók természetesen le vannak fordítva vonalkódra, tehát a kéziscannerbe nem kellett ezt a hosszú karaktersort bepötyögni, csak a vonalkódot kellett leolvasni.

Menni vagy meghalni

Az igazán durva rész csak ezután jött, mert ahogy egy terméket bescanneltünk majd beraktunk a kocsiba, a rendszer máris adta a következőt és egyben elkezdett visszafelé számolni, hogy mennyi időnk van odaérni és levenni a bevásárlólistán következő árut. Konkrétan egy folyamatosan fogyó sáv és a benne visszafelé számoló óra mutatta, mennyi idő alatt kell a megadott helyre odaérnünk. A rendszer ugyanis a raktár bármely két pontja közötti távolságot és az annak megtételéhez szükséges időt tudta, sőt még azt is figyelembe vette, ha lépcsőt vagy liftet kellett igénybe vennie a pickernek. Ha pedig kifutottunk az időből a sáv pirosra váltott, hogy ezzel is növelje a határidő elmulasztásából fakadó kényelmetlen érzést. Ez elég kemény pszichés nyomás alá helyezi a pickert, hiszen a munkairányítók és managerek a target teljesítése mellett azt is nézték, hogy az adott idő alatt értünk-e oda a termékhez. Márpedig a kiszabott időket csak úgy lehetett teljesíteni, ha viszonylag tempósan, nagy léptekkel haladtunk, beszélgetni, lődörögni, csajokat stírölni pedig egyáltalán nem lehetett közben annak veszélye nélkül, hogy túlfutunk a határidőn. Ki is számolták, hogy naponta kb. 11 mérföldet, azaz kb. 18 km-et tesz meg átlagosan az a picker, aki teljesíti a targeteket, persze ennél jóval többet - akár 20-22 km-et is gyalogolhatnak naponta azok a melósok, akik túlteljesítik a targetet. Mi, stowerek is elég sokat megyünk egy nap, de azért ennek a nyomába sem érünk a magunk napi 10-12 km-ével.

Benne leszünk a TV-ben?

Ez az, ami kiakasztotta a BBC Prime riporterét is, amikor inkognitóban, rejtett kamerával felszerelkezve felvetette magát az Amazonnak pont a swansea-i üzemébe pickernek. A felkért pszichológus pedig a műsorban szépen meg is mondta, hogy ez a módszer alkalmas arra, hogy segítségével vagy élőhalottat, vagy dühöngő örültet csináljon belőlünk az Amazon. (Itt megnézheted a teljes műsort, itt pedig a rövidített változatot.) Na itt győződtem meg arról, hogy BBC standard ide, serios újságírás oda, azért a BBC sem tud ellenállni a bulvár csábításának, mert bár tényleg elég kemény napi tíz órán keresztül, naponta 18 km-t gyalogolva egy folyton sípoló kéziscanner utasításit követni, azért a targetek teljesíthetők, a határidők tarthatók, a nyomás pedig elviselhető ebben a munkakörben is. Ezzel egyébként megdőlt az az általános, és főleg Magyarországon sokat hangoztatott nézet, hogy a magyar melósok milyen lusták, meg nem tudnak dolgozni. Jelentem, az angolok, walesiek, lengyelek és oroszok között is éppen ugyanannyi lusta és ugyanannyi szorgalmas van, mint a magyarok között, a hozzáállás nem függ attól, hogy melyik országból származol.

Csak gördülékenyen

Amikor a picker kocsija megtelt a kiszedett árukkal, akkor azt odatolta a csomagolókhoz, magához vett egy üres kocsit és máris folytathatta a tevékenységét. Nagyjából ennyi volt az árukiszedő dolga, de persze voltak még apróságok, amikre figyelni kellett. Ilyen volt például, ha sérült volt a termék a polcon, vagy egyáltalán nem volt a megadott helyen, esetleg a hely azonosító vonalkódja volt sérült és scannelhetetlen. Az Amazonban azonban mindezekre is jól kitalált folyamatok voltak, mert a kéziscanneren mindezen problémákat azonnal jelezni lehetett és máris beindult az olajozottan működő gépezet, hogy a picker is zavartalanul folytathassa a munkáját és az ügyfél is időben megkapja a megrendelt terméket. Ha például nem volt ott az az áru a megadott polcon, amiért odaküldött a rendszer, akkor miután meggyőződtél róla, hogy a jó polcnál vagy, a kéziscanneren jelezted az áru hiányát és a számítógép máris feltette a terméket egy másik picker bevásárlólistájára egy másik helyszínen. Sőt arra is volt szabály, hogy ha egy rekeszben az adott áruból több is volt, akkor először a sérültet kellett kivenni, azt jelezni a rendszerben, majd leadni a sérült terméket a kijelölt helyen. Így elkerülhető, hogy legvégül már csak a sérült maradjon a polcon és a picker így ne tudja teljesíteni a feladatát.

Nem eszik olyan forrón a kását

Legnagyobb meglepetésemre egészen megtetszett a picker munka, így amikor legközelebb a stower területen jelentkező munkamennyiség csökkenéskor önkénteseket kerestek pickerkedni, önként jelentkeztem. Tetszett, hogy változatos, sokat lehet jönni menni, mindig történik valami. Persze a stower munka még mindig jobban tetszett, mert ott gondolkodni is kellett, míg a pickerek csak csinálták, amit a kezükben lévő eszköz mondott nekik. A legalja pedig továbbra is a csomagolás. Az FC-be beszabaduló újságírók viszont egyöntetűen gyűlölték az itteni melót. Márpedig belőlük volt bőven. Mint kiderült a BBC-s riporterrel egy időben a The Guardian egy újságírónője is dolgozott inkognitóban a swansea-i üzemben. Egyvalamiben mindannyian egyetértettek: ez itt a legsötétebb középkort megszégyenítő feudalista jobbágysor. Én meg azt gondolom, hogy ezek az emberek életükben nem végeztek fizikai munkát és az íróasztal mögül még a portörlés is nehéz fizikai munkának tűnik számukra. Mondom ezt én, aki szintén az íróasztal mögül érkezett ebbe a világba. Talán így még hitelesebb.