Ha egész nap árukkal dugig rakott polcok között mászkálsz az Amazonban, hát persze, hogy elkap a kísértés, hogy zsebre dugj valamit. Ezt azonban nem csak azért nem javaslom senkinek, mert a lopás csúnya dolog, hanem azért sem, mert nem éri meg a kockázatot. Ráadásul gyakorlatilag megúszhatatlan.

A kiléptetésről, scannerkapukról már beszéltem, ezeken kellett minden alkalommal átmenni, amikor elhagytuk az Amazon FC-t. Mindegy volt, hogy a műszak vége volt, vagy csak szünet. Az első napon a legelső szünet alkalmából loholtunk mi is kifelé a többiekkel, akkor még nem tudtuk, miért sietünk, de gondoltuk, ezt így kell itt. A tömeg megrohamozta a kijáratokat és rögtön fel is torlódott az ott felállított scanner-kapuknál. Pont olyanoknál, mint amilyenekkel a reptereken találkozhattok. A rutinos versenyzők persze tudták, mi következik, tehát már menet közben összekészítették a fémtárgyakat, hogy aztán a kapuknál csak rádobják azokat a tálcára, amíg áthaladnak a kapun, de mi újoncok szerencsétlenkedtünk kicsit. Akinél aztán ennek ellenére besípolt a kapu, az mehetett a különszobába alaposabb vizsgálatra. Mielőtt kárörvendő nevetésbe kezdenétek, nem a gumikesztyűs testüregmotozásra került sor, hanem az úgynevezett secondary scanning-re, azaz kéziscannerrel végignéztek, és próbálták kideríteni, mitől sípolhattál. Ha ez sikerült, akkor már intézhetted is a dolgaid abban a rövidke kis időben, ami a szünetből hátra volt. Erre a procedúrára kellett tehát számítani minden egyes alkalommal, amikor elhagytuk az FC-t. Hozzáteszem, soha nem láttam, hogy bárkinél találtak volna bármit. Illetve egyszer láttam, hogy egy srácnál mobiltelefont találtak, de rögtön mellette átadott egy igazolást is arról, hogy igazgatói engedéllyel tarthatja magánál a telefont, mert a felesége terhes és bármelyik órában várják a gyerek születését.

Meg se próbáld

Az ellenőrzést egészen komolyan vették. Már említettem, hogy én egy fekete kis szütyőben tartottam a pénzemet a zsebembe, és a scannerkapunál azt is ki kellett venni a zsebemből és a csúszdára tenni. Elég sokszor előfordult, hogy a kapuknál álló biztonsági őr át is tapogatta a kis pénzesszütyőt. Persze arra nem lett volna alkalom, hogy mindenkinek mindenkinek a kis szütyőjét, bukszáját, táskáját átnézzék, de szúrópróbaszerűen kikaptak egy-egy embert, így soha nem lehetett tudni, hogy megúszod vagy nem. Ha valakinek zsebes felsője volt, azt le kellett vetni és átadni az őrnek, aki áttapogatta. A sapkákat le kellett vetni vagy meg kellett emelni, hogy láthassa az őr, hogy alatta sem akarsz semmit kicsempészni. Ebből szerintem egyértelmű, hogy nem volt érdemes megpróbálni bármit kihozni, mert bármikor lecsaphattak rád kifelé menet. Még egy csomag rágógumival sem volt értelme próbálkozni, mert a dudorodó (nem röhög, nem "úgy" dudorodó) zsebeket is szúrópróbaszerűen kipakoltatták. Persze annak láttam nyomait, hogy néhányan csoki, cukrot, stb. csórtak és elfogyasztották még bent az FC-ben, a polcok mögé dugdosva rendszeresen találtam csoki vagy cukorpapírt. Nevezzetek lúzernek, de én soha nem vetemedtem ilyenre. Egyszerűen úgy éreztem, hogy egy Mars csoki nem éri meg a kirúgást. Az igazán értékes, de kis méretű dolgokat ráadásul egy külön elzárt területen, PIN-kóddal nyitható ajtóval védték.

Régen minden másképp volt

A régiek azt mondták, hogy nagyjából az érkezésem előtt egy évvel szigorítottak a biztonsági szabályokon. Azelőtt nem voltak scannerkapuk, csupán forgóajtók voltak, ahol a biztonsági őrök szúrópróbaszerűen vettek ki embereket, akiket kéziscannerrel átnéztek, esetleg végigmotoztak. A lopások azonban annyira elszaporodtak, hogy muszáj volt szigorúbban ellenőrizni a kifelé tartó munkásokat. Állítólag akkor elég sok drága technikai eszközt vittek ki a melósok, laptopok, mobilok, tabletek, fényképezőgépek sétáltak ki zsebekben, kabátok alatt. Lehet, hogy csak urban legend, de mesélték, hogy egy pali úgy vitt ki két laptopot, hogy beletűzött a gatyájába egyet előre, egyet hátra, felvette a pulcsiját, aztán gond nélkül kisétált. Nem tudom, igaz-e, de az biztos, hogy akkoriban lényegesen kisebb kockázattal lehetett próbálkozni. Az új biztonsági ellenőrzés mellett azonban kész öngyilkosság volt megpróbálni bármit kivinni. Aki nézte már az Amazon oldalát, az biztos tudja, hogy a karácsonyi időszakban az Amazon oldalain lehet különböző címletű ajándékutalványt is venni. Bent a raktárban tízezerszám láttuk őket. Ezek gyakorlatilag pénzként funkcionáltak, és a fizikai megjelenésük is olyan volt, hiszen csak egy borítékban lévő papírdarabról van szó, azaz ellopni is gyakorlatilag kockázatmentesen lehetett. De nem volt értelme. Miután a biztonságiak a raktár egy eldugott hátsó sarkában találtak egy csomó felbontott, kiürített borítékot, a reggeli briefen felhívták a figyelmünket arra, hogy az utalványok jelenlegi formájukban értéktelenek, hiszen azokat a vásárlás során érvényesíteni kell, fölösleges az ellopásukkal bajlódni.

Megoldják okosba

Szóval ha valaki el akart valamit lopni az Amazon raktárból, annak sokkal szofisztikáltabb módszert kellett választania. Erre sem kellett sokat várni. Tavasz tájékán kezdett el terjedni bent a melósok között egy hír, hogy lebuktak egy komoly szervezettségre utaló lopássorozat elkövetői. Igen, többen voltak, egy egész bűnbanda. Legalább hárman kellettek ahhoz, hogy megvalósítsák ezt a fifikás bűncselekményt. Benne volt egy manager, aki postázócímkéket nyomtatott ki, amik mind az ő címére szóltak. A beavatott picker kiszedte a legdrágább elektronikai eszközöket a raktárból és odavitte a beszervezett csomagolónak. Az becsomagolta őket a szokásos módon és rátette a buherált postázócímkéket, majd berakta őket a normál folyamatba. Ezután már nem volt más dolguk, mint várni otthon, hogy az Amazon kiszállítsa nekik a csomagokat. Egyszerű és okos. De ők is lebuktak, és egy jó darabig nem kell bemenniük az Amazonba dolgozni hogy pénzt keressenek, mert az állam gondoskodik a szállásukról és az ellátásukról.

Rendőrt inkább ne

Azt a két éjszakai műszakos hülyét is a rendőrök vitték el, akik a tiltás ellenére bevittek egy öngyújtott az FC területére, és hogy ez ne legyen elég, még fel is gyújtottak egy szemetest. Brahiból csinálták, azt hitték, el tudják oltani. Tévedtek. A következménye: Teljes munkaleállás, az FC kiürítése. A munkásokat a parkolóba terelték, odakint viszont zuhogott az eső, ezért az Amazonnak esőköpenyeket kellet kiosztania a melósok között. Az éjszakások végül már vissza sem mehettek dolgozni, bemehettek a személyes cuccaikért a Locker roomba, aztán mindenkit hazaküldtek. A tűzoltókat pedig ilyenkor kötelező kihívni, pedig az egész tüzet egy poroltóval eloltotta egy biztonságis. Reggel mi már csak a nyomokat láttuk. A parkoló tele volt eldobált esőköpenyekkel meg azok csomagolóanyagával. Bent csak annyit láttunk, hogy a raktár egy része le van zárva szalagokkal. Sem mi, sem a pickerek nem mehettünk be oda, de azért beláttunk: sok hűhó semmiért, a nyomokból ítélve egy hamutartóban nagyobb hő keletkezik, mint ami abban a tűzben lehetett.

Akárhogy is, én semmilyen módon nem akartam a rendőrökkel közelebbi kapcsolatot kialakítani.