A jó főnökök között is vannak kiemelkedő vezetők. Charlotte mindenképpen megérdemel egy külön posztot, mert egyrészt nagyon jó főnök volt, másrészt nagyon jó ember is. Ez a párosítás azért elég ritka.

Az nem meglepő, hogy az Amazonban elég kevés nő dolgozik, hiszen ez azért mégis csak egy durva világ, kemény munka. Nagy Britaniaban egyébként sem túl lelkesek a nők a dolgozás terén, amire persze a szociális rendszerük kifejezetten ösztönzi őket. Egy család sokkal nagyobb szociális juttatásokat kap, ha a családanya nem dolgozik. A csomagolók között volt a legmagasabb az arányuk, illetve a Pick-towerben dolgozó stowerek között is voltak néhányan, hiszen ott jellemzően kis méretű árukkal dolgoznak. Elvétve a pickerek között is volt néhány. Nálunk csak egy csaj volt, egy lengyel csirke, akit nagyjából velem együtt, szeptemberben vettek fel. Értelmes csaj volt, nyilván ezért került a stowerek közé. Írtam már arról, hogy a felvételi teszten elért eredmények alapján rakták az embereket az egyes munkakörökbe. Elég szorgalmasan is dolgozott, ezért elég sokáig húzta is, több kirúgási hullámot túlélt. Kérdeztétek, hát leírom, hogy egyáltalán nem voltak bögyös macák a gyárban. A kevés nő között egy-kettőt tudnék mondani, aki kicsit is dekoratívabb volt, mint az átlag, és volt egy-két helyes arc is. Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy munkás cipőben vagy bakancsban, meg láthatósági mellényben kevés nő néz ki szexin. A főnökök, menedzserek, munkairányítók között is kevés nő volt, bár például a swansea-i üzem vezetője is nő volt ebben az időben (a fotóját láthattátok a korábbi posztban). A kevés női vezető egyike, egy stower munkairányító volt Charlotte.

(ez itt nyilván csak illusztráció)

Keresztelő

Az angolok imádnak neveket rövidíteni. Az Antonie az nekik Ant, minden Gareth vagy Gerrick simán Ga (ejtsd Gá és nem Dzsi). Charlotte ennek megfelelő Charl (Sárl) megszólítást kapta. Az én nevemmel persze bajban voltak. Alapvetően két irány volt: az egyik a franciás vonal volt, azaz sokan Andrénak szóltottak. Mások pedig Andreász megnevezéssel illettek. Egy csávó néha bepróbálkozott az Andyvel. Én persze ezerszer elmondtam nekik az András helyes kiejtését, de mindig mondtam nekik azt is, hogy ne csináljanak belőle problémát, bármire hallgatok, ami hasonlít ahhoz. Charl az első, a franciás vonalhoz tartozott, sőt valójában ezt az irányt ő találta ki. Amikor először megjelent munkairányítóként nálunk egy szép szombati reggel, az első dolga volt, hogy mindenkinek megkérdezte a nevét, és azokat szorgalmasan fel is írta és próbálta megjegyezni, arcokhoz kötni. Neki köszönhetem tehát az André nevet, és az addig a nevem kiejtésében bizonytalan kollégák örömmel rácsaptak erre a verzióra azt gondolva, hogy nyilván egy vezető ezt csak jól tudhatja. Én meg nem javítottam ki őket. Akárhogy is, én kifejezetten értékeltem Charl erőfeszítését, hogy próbálta a neveket megtanulni (délre már az összeset tudta), mert ez is annak a jele volt, hogy emberként, egyenrangúként kezelt minket, nem csak két kéz voltunk számára.

A háziasszony

Charl nem volt az a kimondott csinos nő, - a walesi típus egyébként is az alacsony, tömzsi termet - inkább olyan átlagos volt, de mégis volt neki egy határozott női kisugárzása. Ami azért elég komoly teljesítmény melós ruhában és láthatósági mellényben. Szőke copfos fejével, mosolygós arcával határozottan feldobta a napomat. Az egyik metszőfogából egy pici darab le volt törve, ami némileg megzavarta az összképet. A rossz fogazat azonban egy igazi "népbetegség" a melósok között. Gondolom, ennek az az oka, hogy a fogászati ellátás nagyon drága mulatság Nagy Britaniában. A nőies kisugárzását viszont Charl még tetézte is azzal, hogy alkalomadtán megbízhatóan hozta is a háziasszony image-et és kis mértékben a tyúkanyó image-et is. Elvégezte azt a munkát, ami egy munkairányító feladatai közé tartozik, de ezen kívül szívügye volt a takarítás, rendrakás. Söprögetett, pakolgatott, de örömmel ráugrott olyan melókra, mint például az elhasználódott padlójelzések újraragasztása, leszakadt feliratok pótlása. Az egyik mániája, amiért sokat is ugrattuk, az volt, hogy műszak végén akkurátusan eligazgatta a kéziscannereket a polcon, hogy mindegyik ugyanabban a pozícióban álljon. 

Ideális főnök

Ne gondoljátok azonban, hogy ezekben ki is merült a tevékenysége. Nagyon határozott vezető volt, egyértelmű utasításokat adott, készséggel elismerte, ha valamit nem tudott, de akkor annak utánajárt, hogy korrekt választ tudjon adni. Kisujjában voltak a folyamatok, a legbonyolultabb problémákat is kiszaszerolta. Emellett értette a viccet, be is kapcsolódott módjával, jól vette a poénokat még akkor is, ha éppen ő volt a célpontja. Szóval számomra ideális főnök volt, mindig örültem, amikor ő volt a munkairányítónk. Ez kezdetben csak szombatonként volt, aztán így március környékén teljesen átvette a műszakunkat és onnantól kezdve minden napomon ő volt a főnök. Egyetlen témában nem tudott mondani semmi konkrét infót, mégpedig arról, hogy mikor és kit rúgnak ki. Persze ez érthető volt, sőt valószínűleg ő sem tudta, pedig ezzel végképp belopta volna magát a szívembe.