A karácsonyi csúcsidőszak kezdetével az Amazon elindította a "Hogyan nyűgözzük le a melósokat?" hadműveletet. Meg kell mondanom őszintén, hogy minden kételkedésem ellenére meglepően jól működött. 

Persze könnyű dolguk volt, mert - reklámszakmai kifejezéssel élve - a célcsoport meglehetősen homogén volt. Ez alatt azt értem, hogy nem kellett túl szofisztikált programot összeállítani, nem volt arra szükség, hogy különböző iskolázottságú, érdeklődési körű emberek igényeit elégítsék ki az attrakciók. Nem kellett ide más: Melósok olcsó szórakoztatása nagy tömegben úgy, hogy minél kevésbé - vagy még inkább egyáltalán ne - akadályozza a munkát. Azt is elismerem ugyanakkor, hogy nem is olyan könnyű egy hónapon keresztül minden napra valami más okosságot kitalálni. Márpedig az Amazonnál pontosan ezt tették. Na de most már konkrétumokat kell mondanom, hogy értsétek, miről is van szó. Szerencsére az Amazon belső kommunikációja remekül működik, csináltak is egy frankó naptárat arról, hogy mikor, mi történik, így nem kell olyan sokat gépelnem. (A fotó minőségéért bocs.)

Nyereményért bármit

Ha el tudnátok olvasni a képen lévő szövegeket - amire annyi esélyetek van, mint Schmitt Pálnak a diplomavédésre -, akkor látnátok, hogy a következő típusú attrakciókat valósították meg:

Voltak a "viselj valamilyen meghatározott ruhadarabot azon a napon" típusú aktivitások: Viselj valami pirosat, viselj valami zöldet, viselj mikulás sipkát, viselj rénszarvasos cuccot, stb. Aztán az Amazon HR-esek járkáltak körbe, lefotózták, aki beszállt a buliba, majd kisorsolták közülük a nyertest, aki kapott valami 20-30 font értékű ajándékot. Ugyanez volt egyébként Halloween-kor is, amikor elmeroggyant kollégáim tömkelege öltözött kísértetnek, zombinak, vizihullának vagy pierró bohócnak. Közepesen vicces polcokat pakoló akasztott embert és raklapot húzó egyhetes hullát látni. És persze ide tartozik a másik hasonló méretű baromság, a Magyarországon hála Istennek gyakorlatilag nem ismert Movember marhaság, aminek keretében sok kollégám hetekig a legkülönfélébb szakáll- és bajuszkompozíciókkal az arcán sétálgatott az Amazonban.

A másik az "eldugtunk valamit az FC-ben" típusú játékok. Na itt volt minden: rénszarvas, nyúl, mikulás, elefánt, stb. Felvonult a teljes állatkert. Persze nem igaziból. Csak plüss. Aztán ezeket meg kellett találni. Egyszerű, mint Rogán Antal szakmai önéletrajza.

Jó ebédhez szól a nóta

A legcukibb persze az volt, amikor az ebédszünetben kisiskolások énekeltek a durva munkásembereknek. Ezt pont úgy kell elképzelni, ahogy írom. Megjelent egy-egy csapat kisiskolás, felálltak szépen kórusformációba, majd karácsonyi dalokat énekeltek a menzán a kaját sietősen magukba tömő melósoknak. Ennek mondjuk tényleg megvolt a bája. A marcona melósok mindig meg is tapsolták a kis énekkarokat. Na nem mintha annyira szépségesen énekeltek volna a kis énekkarosok, sőt, legtöbbször csak az erőfeszítést értékeltük.

Nem bonyolították túl a dolgot

Volt persze az osztogatós fajta meglepetés is, ahol azért nagy fantáziáról nem tettek tanúbizonyságot. Egy pite az ebédhez, egy marék Halloween Candy, egy doboz Red Bull, ilyesmik. Na de az ember minden apróságnak örül, ha úgy érzi törődnek vele. 

Aztán voltak a különböző rövid kis versenyek (ki tud egységnyi idő alatt minél többet evezni az ideiglenesen a portához telepített evezőpadon), a szimpla kényeztetések (masszázs előzetes bejelentkezés alapján, karikatúra), és az egyszerű nyereményjátékok. A legegyszerűbb a jelenlét lottó volt. Azaz aki aznap bement dolgozni, azok között sorsoltak egy nyertest. 

Mindezek megkoronázásaként pedig egyik nap meghívtak bennünket egy tradicionális angol karácsonyi vacsorára (ami ebéd volt). Mivel az angol konyháról írott könyv a világ legrövidebb könyveit tartalmazó könyvtárban előkelő helyen szerepelne, rögtön Bajnai Gordon retorikai tanácsairól szóló könyv mellett, nem is kell túl bonyolult menüre gondolni. Pulykasült, párolt zöldségek, krumplipüré, az egész teljesen eláztatva a szokásos barna mártásukkal és már készen is van a fincsi menü. Szívesen becseréltem volna egy kacsasültre párolt káposztával és krumplipürével. Esetleg hagymás törtkrumplival. Az angol konyha egyébként is viszonylag egysíkú, a menzás változata meg igénytelen is. Viszont a párolt zöldségeket remekül tudják variálni.

Tudom, tudom. Tök dedósnak hangzanak ezek a dolgok és persze azok is. De itthon melyik "gyárban" szórakoztatják így a melósokat? Nos mivel a kollégák túlságosan nem voltak elájulva mindettől, arra következtettem, hogy ez itt nem számít akkora extrának. Én mindenesetre tényleg értékeltem, mert látszott, hogy komoly erőfeszítéseket tettek, hogy változatos programot állítsanak össze.