Minden melós álma, hogy állandó státuszú állást kapjon. Nekem ez már csak hab volt a tortán. Bár ha tudom, hogy ilyen bonyolult lesz a felvételi folyamat, lehet, hogy sikítva menekülök. 

Korábbi posztomban már beszámoltam nektek az Amazon személyzeti stratégiájáról. Ahogy közeledett a kilencedik munkával töltött hónap vége, amiről tudtam, hogy akkor vagy kirúgnak, vagy felvesznek állandóra, egyre nagyobb lett a para a még megmaradt ideiglenes melósok között. Eleve azok voltak esélyesek az állandósításra, akik még velem együtt kezdtek szeptemberben, hiszen a korábban már leírt folyamat alapján, mi már eleget bizonyítottunk. Ez sem volt persze garancia az állandósításra, hiszen az Amazon nyilván csak annyi embert vesz fel állandó státuszba, amennyire szüksége van. Hiába dolgoztál nagyon jól, ha letelt a kilenc hónap, de már létszámon felüli voltál, akkor bizony elküldtek. Hiába próbálgattuk felmérni a viszonyokat vagy kérdezgetni a csoportvezetőket, esetleg az ügynökségek kihelyezett képviselőit, nem lettünk okosabbak. Tudtam, hogy nagyjából 5-6 hét múlva úgyis itt hagyom őket, mert letelik az eltervezett egy év, és így is úgy is hazaköltözünk. Azért erre az időszakra még jó lett volna megőrizni a munkát, így egy kicsit nekem is benne volt a seggemben a zabszem. Az állandósítás ugyanakkor óriási dolognak számított egy melós életében mind a helyiek, mind a bevándorló számára, hiszen onnantól kezdve sokkal biztosabb volt az állásod: ha nem öltél embert, gyakorlatilag nem rúgtak ki. Ezen kívül egy csomó plusz jog, illetve kedvezmény illetett meg a kedvezményes amazonos vásárlástól a fogorvosi kezelések támogatásán át a bicikli vásárlási hozzájárulásig. Ahogy Zsolti, mondta nekem korábban:onnantól tényleg bent vagy az Olimpián. Ha megkaptad az állandó amazonos melósok kék badge-ét, bent a "gyárban" is megnőtt a presztízsed, de persze a privát életben is ki lehetett ezzel a hírrel vívni egy kis elismerést.

Kell ez nekem egyáltalán?

Egyszer aztán odahívott magához Paul, az engem foglalkoztató ügynökség kihelyezett képviselője, hogy elmondja a jó hírt: kiadós hátba veregetések közepette közölte velem, hogy bár még nem hivatalos, de rajta vagyok azon a listán, akiket az Amazon állandó státuszba átvesz. Biztosított róla, hogy mennyire megérdemlem. Jellemző, hogy azt nem kérdezte meg, hogy én egyáltalán akarom-e az állandó státuszt, annyira természetesnek vették, hogy ezt mindenki akarja. Nagyjából egy hét múlva aztán a csoportvezetőnk is felolvasta azt a három nevet, aki a stowereknél állandó státuszt kap. A kollégák persze gratuláltak, és érezni lehetett azt is, hogy sokkal komolyabban vesznek. Ekkor még nem sejtettem, hogy egy olyan bonyolult, többlépcsős felvételi procedúra veszi kezdetét, mintha a Magyar Telekom vezérigazgatói pozícióját nyertem volna el. Jelzem, ezen többlépcsős folyamatban sem kérdezték meg egyetlen egyszer sem, hogy egyáltalán akarom-e az állandó státuszt.

Papírgyűjtésnél jól jönne

Az első lépcsőfok az volt, hogy minden kiválasztott kollégát behívtak az oktatási teremben, ahol kaptunk egy előadást arról, mennyire jó most nekünk, milyen jogaink és kötelezettségeink vannak. Itt közölték azt is, hogy négy hetet fog igénybe venni ez a transzformációs folyamat, és ezen időszak alatt se lazítsunk, mert az Amazon bármelyik pillanatban meggondolhatja magát, ha hiányzást vagy csökkenő teljesítményt lát. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy ez egy kicsit hosszabb folyamat lesz, mint hogy aláírom a szerződést és kész. Ezután kaptunk egy olyan vastag papírköteget, hogy szerintem az általános iskolás papírgyűjtésen megdicsért volna az osztályfőnököm, ha ezzel állítok oda. Azt mondták, hogy van rá egy hetünk kitölteni, és mindenkinek adtak egy időpontot is, amikor egy személyes beszélgetés keretében át kell adnia ezeket a papírokat a HR-esnek. A kitöltendő dokumentumok között nem csak a szokásos személyes adatkérő űrlapok voltak, hanem meg kellett adni az előző két munkahelyet, személyeket, akik referenciát tudnak adni rólunk. Indokolni is kellett, hogy azokról miért távoztam. Az előző két lakóhelyünkre is kíváncsiak voltunk, és itt is kértek referenciát. Szóval az alsógatyám méretétől kezdve anyám nagynénjének a volt kollégiumi szobatársáig mindenről tudni akartak. Aláírattak egy csomó nyilatkozatot is arról, hogy hozzájárulok, hogy ezeket az adatokat ellenőrizzék is.

Felvételi beszélgetés az óvodában

Szépen ki is töltöttem a papírok, és a megadott időpontban kikértem magam a melóból és felmentem a megadott irodába a papírok átadására. Hiába volt minden leírva az űrlapokra, a csóka végigkérdezte az összeset, felteszem ezzel is azt akarták ellenőrizni, hogy nem kamuztam-e. A legviccesebb az volt, amikor korábbi munkahelyként megadtam a saját tulajdonú cégemet, majd referenciaként saját magamat, mint "volt" ügyvezető igazgatót. Jó fél órát elszórakoztunk ezzel míg végre utamra engedett, aláírtam a munkaszerződést és így még pont elértem az ebédszünetet, de előtte adott még egy másik időpontot is, amikor az úgynevezett felvételi elbeszélgetésre kerítünk sort két másik HR-sel. Gondolom, hogy a felvételi procedúra része volt az is, hogy a két találkozó közti időszakban egyszer meglepetésszerűen behívtak alkohol és drogtesztre is. A felvételi beszélgetés nagyon vicces volt. Az Amazon részéről ketten voltak jelen és összesen 7 kérdést tettek fel. Papírból olvasták, tehát mindenki ugyanezt a 7 kérdést kapta, képzelem, az interjúztatók mennyire unták már. A 7 kérdés pedig annyira dedós volt, hogy ha nem szórakozom olyan jól rajtuk, biztos felháborodom, hogy miért néznek ennyire hülyének. Ilyeneket kérdeztek például, hogy mit teszek akkor, ha azt látom, hogy egy társam ellop valamit. Három lehetséges választ is megadtak, amiből nyilván nem az volt a helyes, hogy megkérem a kollégát arra, hogy osztozzunk.

Az egyik HR-es

A belépőt meg hozzád vágják

Innentől aztán már csak ki kellett várnom, amíg leellenőrzik az adatokat és szólnak, hogy minden oké. Hát nem szóltak, a felvételi folyamat bonyolultságához képest meglepően egyszerűen derült ki, hogy már állandó státuszú vagyok. Egyik reggel próbáltam bejutni az Amazonban a zöld kártyámmal, de az ajtó csak nem akart kinyílni. Ekkor felcsengettem a portásoknak és közöltem velük, hogy nem működik a kártyám, mire ők fentről kinyitották a kaput. Fent odaballagtam a pulthoz, és mivel már sejtettem, hogy mi jön, odatettem a zöld kártyámat a pultra, amit az őr elvett és helyette adott egy nevemre szóló kék belépőt. Aláíratta az átvételit, rám vigyorgott és ennyi. Nem szóltak a fanfárok, nem kísérte tapsvihar, nem voltak pom-pom lányok sem, de én azért egy kicsivel peckesebben lépdeltem a szekrényemhez. Nem mintha ezek hiányoztak volna nekem, csak a felvételi procedúra hosszúságához képest tűnt nagyon egyszerűnek ez az aktus.

Szóval szépen átvettem az új belépőkártyámat, majd rádöbbentem, hogy közben eltelt 4 hét, tehát én nagyjából másfél -két hét múlva itt hagyom az Amazont és Nagy Britanniát, és végleg hazaköltözöm. Sok hűhó semmiért.