Mivel lehetőségem volt összemérni, milyen a vezetői mentalitás kis hazánkban, illetve Walesben, az Amazonban, úgy gondolom, megér az is egy posztot, hogyan irányítanak a "gyárban", milyen vezetők is dolgoznak ott.

Rögtön az elején lelövöm a poént: nagyon ritka kivételektől eltekintve az Amazonban csupa igazi rátermett vezetővel találkoztam. Az egyik kedvencem Charlotte volt, aki szerintem az egyik legjobb vezető az Amazonban, róla egy későbbi postban szót fogok ejteni, de általánosságban elmondható, hogy korrekt, határozott emberek voltak. Tudtak irányítani, bánni az emberekkel, kézben tartották a dolgokat. Megkövetelték a fegyelmet, de nem nézték rossz szemmel, ha volt közben egy kis mókázás. Igyekeztek jó hangulatot teremteni, átadni az információkat, megteremteni minden feltételt, hogy normálisan tudjuk végezni a munkánkat. Nem felejtkeztek el arról, hogy a dolgozók testi épsége fontosabb bármilyen tervteljesítési mutatónál. Egyenrangúként bántak velünk, az FC vezetőjével akármikor találkoztam, mindig mosolyogva köszönt. Ezzel szemben Magyarországon tanúja voltam olyan esetnek, amikor a Magyar Telekom vezérigazgatója a beosztottjának egyszerűen nem köszönt vissza, amikor az kijött elé, hogy bekísérje egy rendezvényre. Szóval itt mintha nem felejtették volna el, hogy vezetőnek lenni nem kiváltság, hanem kötelesség, és attól, hogy ők fent vannak, lehet lejjebb is nézni, de ez nem egyenlő a lenézéssel.

Ne csináljunk kuplerájt

Ahogy írtam, igenis megkövetelték a fegyelmet és a rendet, bár a karácsonyi pörgésben nyilván nekik is volt éppen elég dolguk, így kevesebb energiájuk maradt a melósok felügyeletére. A nagy hajtás lecsengése után aztán a teamleadereknek egyre több idejük lett arra, hogy szóvá tegyék, ha a stow etiquettet megsértettük vagy kuplerájt hagytunk valamelyik rekeszben. Nekik ugyanis az is kötelességük volt, hogy folyamatosan járják a raktárt, és figyeljenek arra, hogy ésszel pakolnak-e a stowerek, vagy csak összedobáljuk az árukat, mint Habony Árpi a kommunikációs ötleteit. Ha valamelyik rekeszben azt látták, hogy a stower csak behányta a rakományt, egymás hegyén, hátán vannak a cuccok, vagy megsértették azt a szabályt, hogy maximum1,6 méter magasra lehet pakolni egy rekeszben, akkor számítógépen visszakeresték, hogy melyikünk pakolt utoljára oda és az kapott egy fejmosást. Írtam már korábban, hogy itt egy leb@szás sem úgy néz ki, mint otthon. Sajnos Magyarországon még ma is sok vezető azt gondolja, hogy jó motivációs eszköz, ha leüvölti a beosztott haját. Na ez itt teljesen elképzelhetetlen. Viszont mismásolás sincs, ha hibát vétettél, szól a vezető, megmutatja a hibát, elmondja hogyan kellett volna csinálni, aztán mindenki megy a dolgára. Én is futottam bele ilyenbe, mert hiába minden igyekezet és jó szándék, amikor a stower siet (target teljesítés ugye), hajlamos a könnyebb utat választani. Ha van 20 egyforma dobozod, és abból tizenkilenc fér be szabályosan a tároló helyre, kinek van kedve tovább keresgélni helyet annak az egynek, naná, hogy bepasszírozom a másik tizenkilenc mellé. Wayne türelmesen elmagyarázta ezredszer is, hogy mi volt a hiba (amit persze én is rögtön láttam, ahogy odavezetett a kérdéses rekeszhez). Amikor elnézést kértem, majdnem még ő szabadkozott, és egy "minden nap tanulsz valami újat" bölcsességgel engedett utamra.

Pedagógiai jellegű séta

Sok cégnél találnak ki misztikusnak tűnő szavakat bizonyos folyamatokra. Nekem a kedvencem az Amazonban az úgynevezett GEMBA-walk. Ez egy betűszó, de ha megöltök, sem tudom, hogy az egyes betűkhöz milyen szavak tartoznak. Nagyjából azt a minőség ellenőrzési folyamatot jelenti, amikor a raktár vezetője, néhány fejes és pár érintett munkairányító körbesétálja a raktárt. Ilyenkor nem bonyolult rendszerszintű problémákat keresnek, egyszerűen azt nézik, van-e valami rendellenesség, látnak-e valahol kuplerájt. Nyilvánvaló, hogy a GEMBA-walk-nak csak pedagógia jelentősége van: jelzés mindenki felé, hogy a vezetők nagyon is rajtatartják a szemüket a raktáron - a gazda szeme hizlalja a jószágot. Jó, persze volt gyakorlati haszna is ezeknek a sétáknak, láttak néhány hibát, amiket aztán kijavítottunk, egy-két dologra felhívták a figyelmet, amiket aztán a reggeli briefeknél a munkairányító igyekezett a fejünkbe verni, de a teamleadek ezeket a sétákat maguk is megejthetnék, és ugyanott tartanánk. A lényeg, hogy mindenki lássa őket, ahogy bejárják az egész raktárat.

(A hölgy Sarah Rhodes, az Amazon swansea-i üzemének vezetője, mellesleg korábban az amerikai haditengerészet vadászpilótája volt.)

Osszák az észt

Minden szervezet működésében fontos, hogy a folyamat szintű problémák felszínre kerüljenek és azokat megoldják. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ki kell deríteni, melyik munkafolyamatnál van szar a palacsintában. Az Amazonban is volt erre legalább egy eszköz. A reggeli briefek helyszínén, a munkairányítók asztala mellett van egy nagy tábla, amely két feladatot is ellát. Részben a stowerek irányítótáblájaként szolgál, részben problémafelvető és prezentáló tábla. A stowerek irányítása olyan módon történik, hogy minden melósnak van egy táblácskája, amin a fényképe és a neve mellett azok a kompetenciák szerepelnek, amikre kiképzést kapott (ebből tudta a munkairányító, hogy milyen melókra lehet beosztani). A táblácskákat aztán reggelente a teamlead a napi munkamennyiségtől függően elhelyezte az irányítótáblán arra a munkaterületre, ahová be akarta osztani (stower, drop-zone controller, consolidátor, stb.), innen tudta leolvasni a melós is, mi lesz aznap a dolga. Egyszerű, mint a faék. Hülyebiztos. Gondolhatnátok, hogy nehogy már ilyen fapados módszerrel oldják meg ezt a feladatot egy ilyen - elvileg - hightech cégnél. Pedig de. Pont azért, hogy mi egyszerű melósok is eligazodjunk rajta.

A másik feladata a táblának, hogy a munkairányító 6 kategóriába sorolva erre írhatja fel, milyen problémákat fedeztek fel a munkafolyamatokban. A 6 kategóriából az egyik az volt, hogy milyen körülmények akadályozzák a melóst, hogy a munkáját elvégezze. Emlékszem, hogy egyszer például ide felkerült az is, hogy az ideiglenes melósok számára fenntartott parkolóban túl nagy a forgalom, zsúfoltság reggel, ami miatt a dolgozók elkéshetnek a munkából. A pontos munkába állás fontosságáról meg már írtam. Hetente egyszer aztán, mint politikusok a választás utáni pozicióosztogatásnál, a táblához csődült egy csomó vezető, menedzser, munkairányító mindenféle területről, akár a HR-ről vagy a biztonsági őrök főnökéről legyen szó, és a mi munkairányítónk, aki a táblára felírta a felmerült problémákat, prezentálta azokat és megbeszélték, hogy ki és mikorra oldja meg az egyes feladatokat. Na de itt nem órákig tartó előadásokra gondoljatok, max 10-15 percben lezavarták az egészet, nagyon hatékonyak voltak. Szerintem az sem volt véletlen, hogy nem ültek le prezi közben (nem is tudtak, mivel szék az nem volt), így érdekükben is állt, hogy siessenek és ne húzzák egy óráig.

Tévedni nem szégyen

A reggeli briefek alkalmával aztán sokszor visszaköszöntek olyan problémák megoldásai, amiket hetekkel vagy hónapokkal korábban vetettünk/vetettek fel. Nem működött persze itt sem minden tökéletesen, de én azt nagyon bírtam, hogy itt nem féltek tévedni és nem féltek beismerni, hogy tévedtek. Volt például az a probléma, hogy a stowerek és pickerek este munkavégzéskor nem vitték vissza a kéziscannereket az eredeti helyükre, ahol reggel felvették, hanem szanaszéjjel hagyták az FC-ben, ahol érte őket a munkaidő vége, ott tették le. Az utánunk jövő éjszakai műszak, meg persze reggel mi alig találtunk gunt a kijelölt helyeken. Első megoldásnak azt találták ki, hogy reggel mindenkinek a nevére kellett venni a scannert az ott elhelyezett számítógép segítségével a badge-ünkön lévő vonalkódot használva, majd este ugyanazzal a folyamattal visszatenni. Ez remek elgondolás volt. Elméletben. Gyakorlatban viszont úgy nézett ki, hogy ellenőrzés hiányában hát pont cseszett mindenki bajlódni ezzel a procedúrával. Két három nap alatt le is vette a vezetés, hogy ez a módszer nem jött be, és gond nélkül visszavonták ezt az intézkedés. Próbálkoztak még egy-két megoldással, amíg harmadszorra kitaláltak egyet, ami működött. Szóval én ezt nagyon bírtam, hogy nem adták fel, próbálkoztak, inkább léptek egy gyorsat, mintsem tököljenek hetekig meetingekkel, amik nem vezetnek sehová, és aztán nem féltek bevallani, hogy tévedtek.

Minden nap tanulunk valami újat

A tanulságokat sem mulasztották el átadni, még ha azokat sokszor mulatságos felhangot is kaptak. Egyszer például egy gyenge napon, január első heteiben az egyik magasabb szintű vezető jött teamleadelni, mivel az ünnepek utáni szabik miatt kevesebb vezető volt a "gyárban". A reggeli eligazításon beszámolt nekünk egy előző éjszakai incidensről és annak tanulságáról. Úgy vezette fel, hogy nem kellene, hogy mulassunk az eseten, miközben az valójában baromi vicces. Szóval az történt, hogy az éjszakai műszakban egy picker az egyik rövid szünetben nem ment ki pihenőre, hanem az egyik kézikocsira ült le lazítani kicsit. A lazítás annyira jól sikerült, hogy annak rendje és módja szerint bealudt a kiskocsin, majd onnan lebukfencezve beverte az arcát a padlóba. Szerencsére nem szenvedett komolyabb sérülést, csak lett egy púp a fején meg pár kisebb karcolás, így a káröröm vádja nélkül kuncoghattunk - nem mellesleg a vezetőnkkel együtt - szerencsétlen balféken. És a tanulság: minden szünetben menjünk a kijelölt pihenőhelyekre.

Hogyan lehetett valaki vezető az Amazonban? Tényleg ne gondoljátok szerénytelenségnek, de ha még maradok három-négy évet, én ott havibéres menedzser vagyok. Na nem azért, mert annyira zseniális lángész lennék, hanem azért mert a léc elég alacsonyan van. Kétféle melóssal találkoztam kint. Voltak a síkhülyék. Róluk nincs mit mondani. Sem tehetségük, sem lehetőségük, sem ambíciójuk nem volt arra, hogy előrébb lépjenek. A másik csoportba pedig az értelmesebb, de lusta emberek tartoztak. Na ebből a mezőnyből nem nehéz kiemelkedni. Valójában ezt támogatják is. Komolyan veszik, hogy minél több mindenre képezik ki a melóst, annál jobb az Amazonnak. Figyelnek arra, hogy ki az értelmesebb, szorgalmasabb, és azt megpróbálják kiemelni. Továbbképzik, felelősségteljesebb munkákat bíznak rá. Amikor pedig valaki állandó lesz, akkor hajlandóak arra, hogy finanszírozzanak olyan tanulmányokat számukra, amik kapcsolódnak az Amazon valamely tevékenységéhez. A tanulmányok befejezése után aztán még könnyebb az előmenetel, mire észreveszed, főnök vagy. De nem csak tárgyi tudást lehet összeszedni, a vezetők példamutatása által is lehet fejlődni. Összességében pedig azt gondolom, jobb vezetőket láttam wales-i Amazon raktárban, mint akikkel itthon találkoztam. Persze tisztelet a kivételnek.