A melósnak valahogy jól esik, ha a főnökök veszik a fáradtságot, hogy néha elmondják, mit tervez a cég a következő időszakra. Ez még akkor is igaz, ha egyébként nem is feltétlenül értik, hogy ez miért fontos számukra. Pedig van ennek értelme, és ezt tudják az Amazonban is, éppen ezért rendszeresen tartanak a melósoknak úgynevezett All hand meetingeket. Alant megtudjátok, hogyan is zajlanak ezek a találkozók.

Az első ilyen meetingnél persze még nem tudtam mire kell számítani. Wayne, a munkairányító a reggeli brifingnél mondta, hogy 11-kor lesz az All hand meeting, akkor mindenki menjen fel abba a terembe, ahol anno az Induction Day-en az első okosságokat hallottuk. Én természetesen annak rendje és módja szerint elfelejtkeztem az egészről, és csak az tűnt fel kb. 11 óra 5 perc tájékán, hogy furcsa csend van és valahogy nem találkozom a kollégákkal. Na ekkor jutott eszembe, hogy nekem most valahol máshol kellene lennem. Szépen komótosan felballagtam az említett teremben, közben reménykedtem abban, hogy itt is olyan pontosan kezdik a megbeszéléseket, mint a korábbi munkahelyemen, azaz minimum 10 perces késéssel. Sajnos ez itt nem divat, és mire felértem, már javában tartott az észosztás. Szerencsére volt arra lehetőség, hogy hátulról, viszonylag feltűnésmentesen be tudjak slisszolni a nézőközönség soraiba. A bejárati ajtónál persze elkapott az egyik menedzser, de csak azért, hogy egy kéziscannerrel leolvasva a badge-emet "kivegyen" munkából, azaz ezt az időt nem számítják bele a productivity mutatóba. Még biztatott, hogy a bejárat melletti asztalokról vételezzek magamnak egy dobozos üdítőt meg egy csoki, aztán üljek le valamelyik szabad székre.

Először a lelkesítés

A kollégák már ott szürcsölgették az üdítőjüket, majszolgatták a csokijukat, az előadó pedig mondta a mondókáját. Mindig a raktár vezetője tartotta az előadást és ahogy már írtam ezek elég jó vezetők voltak, karizmatikus személyiségek, remek előadók. Lényegre törő előadásokat tartottak, világos, egyértelmű mondanivalóval. Ez persze azért is érdekük volt, hiszen amíg ott ülünk az előadáson, addig sem dolgozunk, igyekeztek tehát olyan rövidre fogni, amennyire csak lehetett. Az előadások témája általában ugyanaz volt. Először beszámoltak az elmúlt időszak eredményeiről. Például a karácsony utáni időszakban tartott All hand meetingen büszkélkedtek el azzal az adattal, hogy raktár megdöntötte eddigi rekordját azzal, hogy 450.000 darab árut küldtünk ki. Egy nap alatt. Egy kicsivel többet, 500.000 darabot pedig bepakoltunk mi, stowerek, megint csak egy nap alatt. Na ezen azért én is csak ámultam. Amikor ilyeneket hall a melós, akármilyen unott és cinikus is, azért csak eltölti egy kis büszkeség.

Aztán a tervek

Ezután általában a következő időszakra vonatkozó tervek szoktak következni. Karácsony előtt az új műszakbeosztásokról és túlórákról beszéltek. Amikor az Amazon Fire Phone bevezetése előtt álltunk, akkor meg a telefon volt a téma. Még egy kis tombolát is csináltak. Mielőtt beléptünk a terembe, kezünkbe nyomtak egy sorsjegyet, aminek a párját az előadás végén kihúzták egy kalapból. A nyertes kapott egy Fire Phonet. Szívesen megnyertem volna, hogy rögtön eladjam, de sajnos nem nekem kedvezett a szerencse, hanem egy elképesztő lepukkant kinézetű, hosszú, ősz hajú, atlétatrikós palinak. Igyekeztek persze minden alkalommal valamivel feldobni az eseményt. Előfordult például, hogy nem csokit osztogattak, hanem borzasztóan habos, cukormázas süteményeket, amikre elég volt csak ránézni, máris belesajdult a fogam. A meetingeket mindig úgy időzítették, hogy utána rögtön szünet legyen, találkozók után tehát még el tudtuk intézni az ügyes-bajos dolgainkat, aztán a szokott rendben visszamentünk dolgozni.

Munkásököl, vasököl. Oda üt, ahova köll.

Számomra a legérdekesebb rész mindig a szakszervezet körüli csörte volt. Azt érdemes tudni, hogy kint nagyon erősek a szakszervezetek, nem olyan vicc az egész, mint itthon. Ott komolyan veszik a szakszervezetet, mert egy pillanat alatt sztrájkba hívják a melósokat, ha valamilyen érdeksérelmet tapasztalnak. Azon tényleg csak nevetni tudtam, amikor azt a hírt hallottam, hogy a Magyar Telekom megállapodott a szakszervezettel, hogy 1.700 embert, a dolgozóinak a 25% bocsátja el. Mi volt a másik opció? Hogy a felét rúgja ki? És innen alkudta le a szakszervezet 25%-ra? Ehhez adta a szakszervezet a nevét? Hát ilyen kint biztosan nem történhetett volna úgy, hogy nincs belőle irtózatos nagy botrány és természetesen sztrájk. Mielőtt én kiérkeztem, akkor is volt egy sztrájk, és azóta is lehet hallani híreket, hogy a német vagy a lengyel Amazon dolgozók sztrájkba lépnek leginkább az alacsonynak tartott bérek miatt. Minden nap leállás óriási veszteségeket okoz az Amazonnak, nem beszélve a rengeteg elégedetlen ügyfélről, aki a sztrájk miatt nem kapja meg a megrendelt terméket. Nem csoda, hogy a vezetők az ilyen All hand meetingeket is igyekeztek nagyon óvatosan fogalmazni. Ha a szakszervezet szóba is került, először mindig azt mondták el, hogy támogatják annak működését és természetesen bárki szabadon beléphet, de után felsorolták azt is, hogy a szakszervezetek milyen ügyekben hátráltatják a cég, a raktár működését. Ezeket természetesen kérdések és hozzászólások szokták követni a nézőközönség soraiból, nyilván a szakszervezet vezetőitől. És a hozzászólok nem is finomkodtak, kemény beszólások, bekérdezések és viták szoktak kialakulni. Nagyon szórakoztató volt.

Amerikából jöttem, mesterségem címere...

Az egyik All hand meeting nagyon emlékezetes volt, de nem a szakszervezettel kapcsolatos csörte miatt, hanem azért, mert ott mutatkozott be a raktár új vezetője, Shara Rhodes. Valamiért Sarah úgy gondolta, hogy meg kell a melósokkal osztania teljes élete történetét, és tulajdonképpen ettől lett érdekes a találkozó. Egyrészt egy vicces kis prezentációt rittyentett, amiben igyekezett félig komoly wales-i kapcsolódásokat belecsempészni, másrészt kiderült, hogy egyenesen az USA-ból, egy ottani Amazon raktárból érkezett, harmadrészt pedig haditengerészeti vadászpilóta volt, mielőtt leszerelt és elszegődött az Amazonhoz. Na erre mondják pestiesen, hogy nem semmi. Na de akármi is a téma, a lényeg, hogy a melós azt érezze, hogy bevonják, hogy mindenről tájékoztatják, és hogy számít a véleménye. Persze valójában egyáltalán nem.

Ha kíváncsi vagy arra, hogyan és miért kezdtem el az Amazonban dolgozni, katt ide.