Januárban azzal a tudattal kezdtünk dolgozni, hogy most egy jó ideig biztosítva van a helyünk az Amazonnál. Hiba volt ez az elbizakodottság

A nagy karácsonyi kirúgási hullám után lelazulva, némileg megnyugodva folytattuk melós életünket az Amazonnál. A hajtás napról napra csökkent, egyre kevesebb meló volt. A két ünnep között többször is előfordult, hogy olyan 10-11 óra magasságában megkérdezték, hogy ki akar a munkanap felénél, ebéd után hazamenni. Nyilván ilyenkor is csak a ledolgozott órákra járt a bér. Én egyszer sem éltem a lehetőséggel, mert úgy okoskodtam, hogy a napom már úgy is el van "rontva", költségem ugyanannyi (üzemanyag, menza), szóval akkor már keressek egy kis pénzt. Ez szerencsére abszolút önkéntes alapon ment, haza nem küldhettek akaratom ellenére, ha már egyszer reggel felvettem a munkát. December utolsó napjaiban aztán tényleg teljesen megállt az élet, hiába döntöttem úgy, hogy nem élve a felkínált lehetőséggel bent maradok a "gyárban", egyszerűen nem tudtak stower munkát adni, és már a takarítással, rendrakással is végeztünk. Na ne gondoljátok, hogy ettől zavarba jöttek. Két lehetőséget kínáltak fel: vagy csomagoló tréningre megyünk (illetve aki már kapott ilyen kiképzést, ahogy én is, az beállt csomagolni) vagy picker tréningre. A csomagolás terén szerzett rémisztő élményeim után gondolom érthető, hogy én a picker tréninget választottam. Erről egy külön posztban beszámolok később. December 31-re pedig annyira eldurvult a helyzet, hogy az egész Amazon FC-ben egyedül maradtam a stowerek közül, még a munkairányitó is hazament. Kísérteties volt a néhány nappal, héttel korábbi őrület után ez a nyugalom.

Kínos semmit tevés

A Christmas Day és az úgynevezett Boxing Day, azaz december 25. és 26,, valamint a New Year Day, azaz január 1. Banking holidaynek számít UK-ben, tehát hivatalos állami ünnepnapnak, akár csak Magyarországon. Ezeken a napokon az Amazon raktár is becsuk.Tévedtek azonban, ha azt hiszitek, hogy itt a kapitalizmus fellegvárában ez azt jelenti, hogy ezek fizetett szünnapok. Az Amazon ezt úgy oldja meg, hogy ilyenkor elküldi a melósokat úgynevezett Day off-ra, azaz nem munkával töltött szabadnapra, amiért természetesen nem jár fizetés. Már maga a felvetés is megrökönyödést okozott, amikor erre rákérdeztem. Nem tudom, hogy ez Magyarországon hogyan működik a kétkezi munkások világában, lehet, hogy ugyanígy. Talán ez is egyike azon naiv rácsodálkozásaimnak a melós létre, amikért majd kommentben kapom meg a kioktatást a trolloktól. A legtöbb melós örült ezeknek a napoknak, de voltak olyanok - leginkább persze a külföldiek, akik szívesebben dolgoztak volna ezeken a napokon is, mert a kieső bér erős lyukakat ütött a kicentizett költségvetésükön. Őszintén szólva én is inkább dolgoztam volna, mert az ünnepekre a család hazautazott Magyarországra, így a napok elég magányosan teltek. Elfoglaltam magam, szó se róla, hiszen gyönyörű helyen laktunk a tengerparton, olyan vidéken, amit ezredszer is megérte bebarangolni, de azért azt is jobb lett volna társaságban. Minden esetre ezekben a napokban végleg meggyőződtem arról, hogy az angolok (illetve a walesiek) hülyék, amikor az egyik séta alkalmával egy csapat szörfözőre bukkantam. Január 1-jén. Az 5 fokos óceánban. Normális? 

Tervezni? Nem kellene?

Januárban aztán kezdtünk szépen visszatérni a régi kerékvágásba. Egyre több lett a meló, egyre fogyatkozott azon napok száma, amikor délben haza lehetett menni. Őszintén szólva számomra már az is érthetetlen volt, hogy az Amazon ennyire nem tudja megbecsülni a várható munkamennyiséget. Nem hiszem el, hogy egy nappal előre nem látják, hogy nagyságrendileg mennyi munka lesz másnap. Ha egy nappal előbb szólnak, hogy másnap inkább maradjak otthon Day off-ra, akkor máris megspórolták egynapi munkabéremet. Furcsa, hogy mindig csak aznap reggel jöttek rá, hogy nem kell nekik arra a napra annyi munkás, mint ahányan bejöttek. Az egy év alatt egyetlen egyszer fordult elő, hogy felhívtak telefonon, másnap csak délelőtt 9-re menjek dolgozni, de egyszer sem esett meg, hogy egy teljes napra kényszerszabadságra küldjenek. Emögött persze lehet az, hogy az angol melósok, főleg az ideiglenes státuszúak elég megbízhatatlanok, és az Amazon vezetése nem akarta kockáztatni, hogy mondjuk a tíz stowerből ötöt day off-ra küld, kettőnek meg nem lesz kedve bejönni, és máris kevesen vagyunk. Na de ez az ő bajuk, nekem csak jól jött, hogy ezek ilyen balfaszok. Szóval szépen felvettük újra a ritmust, de őszintén szólva mindenki sokkal lazábban vette a melót, hamis biztonságérzet uralkodott el rajtunk. Aztán jött a hidegzuhany.

Arat a csendes halál.

Januárból eltelt már két hét, amikor egyik nap az úgynevezett sortable részre osztottak be melózni. Korábban említettem már, hogy az az első nagy felosztási szempont, hogy milyen méretű az adott áru. Ennek nyilván az volt az értelme, hogy más kezelést (értsd raktározást, csomagolást, stb.) igényelt egy DVD, mint egy bicikli. A termékek hozzánk stowerekhez már úgy érkeztek, hogy szoftveresen az áru vonalkódjához volt rendelve ez a kategorizálás, de ha kétségeink voltak, akkor az az Amazonos ökölszabály, hogy ha az áru belefér a szabvány sárga Amazon műanyagládába, akkor sortable, ha nem, akkor Non-Sort. Ezt olyannyira komolyan vették, hogy ezen szabálynak megfelelően egy sétapálca is Non-Sortnak számított, hiszen kilógott a dobozból.

Ennek megfelelően a raktárnak más más részén tárolták az úgynevezett Sort és Non-Sort árukat. Én szerettem a Sort részlegen dolgozni, mert a termékek jóval kiesebbek és könnyebbek voltak, meg valahogy oda kevesebb figyelem jutott, jobban békén hagyták az embert, és oda jóval kevesebb embert is szoktak tenni, általában 3-4 ember elboldogul a drope zone-nal. Mivel ilyenkor egész nap a raktárnak ezen a részén vagyunk, eléggé el is vagyunk szeparálva a többi stowertől, azaz nem tudjuk, mi történik a raktár másik felén, még a szünetek is máskor vannak. Ezen a szép januári napon amikor nap végén szokás szerint visszatértünk a reggeli brief helyszínére, azzal fogadtak minket a többiek, hogy Stewartot kirúgták. Stewart egy málészájú, tenyeres-talpas, kétbalkezes nagy medve volt. Egy igazi lúzer. Rengetegszer találkoztam vele, ahogy fejét vakarva, izzadva, tanácstalanul álldogált valahol, mert megakadt egy egyébként tök jelentéktelen, kb. 5 másodperc alatt megoldható problémánál. Őszintén szólva nem értettem, hogy a karácsony utáni vérengzést túlélte. Most tehát nem is az lepett meg, hogy őt küldték el, hanem az, hogy egyáltalán elküldtek valakit, hiszen nekünk azt mondták, hogy mi már maradunk. Én minden estre igyekeztem magam azzal nyugtatni, hogy Stewart sajnos tényleg alkalmatlan erre a munkára. És most ellenállok a kísértésnek, hogy párhuzamot vonjak bármely tetszőleges politikussal.

A következő hetekben azonban, heti gyakorisággal további kollégák szálltak el, köztük alapembernek számító stowerek is, már amennyire egy ideiglenes melós alapember lehet. Olyanokra gondolok, akik továbbképzéseket kaptak consolidátornak, drope zone controllernek, vagy olyan részletes folyamatoktatást kaptak, amik alkalmassá tették őket arra, hogy a többi stowernek segíteni tudjanak, ha azok valamiben elakadnak. Utóbbiak kaptak is egy "Process guide, Andon responder" feliratú mellényt. (Az Andon szó nagyjából azt a folyamatot jelenti, amiben egy melós korábban ismeretlen, azaz nem szokványos problémát jelezni tud és a probléma el tud jutni az annak megoldására hivatott kollégához.) Ahogy ezek az emberek is lapátra kerültek tulajdonképpen megnyugodtam, mert úgy láttam, hogy nincs logika abban, hogy kit küldenek el, magyarul felesleges gondolkodnom azon, hogyan úszhatom meg a kirúgást. Ez a hetekig húzódó lassú aratás ugyanakkor még kegyetlenebb volt, mint a karácsony előtt lezavart gyors állománycsökkentés. Végül az összes nappali műszakos stower között öten maradtunk ideiglenesek, mindannyiunkat szeptemberben vettek fel. Ötven társunkkal együtt.

9 hónapos próbaidő

Mindezeket, majd a következő hónapok kirúgási hullámait látva kirajzolódott előttem az Amazon személyzeti és kiválasztási politikája. Felteszem, hogy a természetes lemorzsolódás, valamint az esetleges előléptetések miatt az Amazon minden évben bizonyos mennyiségű állandó státuszú dolgozót szeretne felvenni, de érthető módon a lehető legjobb dolgozókra vágyik. Ennek érdekében minden évben belemerítette a hálóját a nagy munkaerőpiacba. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy felvesz ezer embert ideiglenes munkásnak, majd néhány hónap múlva kirúg belőle kilencszázötvenet, és megtartja az ötven legjobbat. Aztán megint felvesz ötszázat, összekeveri őket a megmaradt ötvennel, így mindenki egyenlő eséllyel indul a következő szelekcióig (persze a régieket segítette a megszerzett rutin), amikor megint kirúgja a melósok nagy részét és megtartja a legjobbakat. Persze koránt sem biztos, hogy ugyanazokat, akik túlélték az első kaszát. Ezt a folyamatot megismétli háromszor, négyszer, újra és újra versenyre késztetve a melósokat. A brit törvények szerint maximum kilenc hónapig tarthat egy munkáltató valakit ideiglenes munkás státuszban, utána vagy elküldi vagy állandó állományba veszi. Az Amazon ennek a kilenc hónapos periódusnak a végén, de általában június-július magasságában a több kirúgási hullámot túlélt, és elvileg legjobb melósokat veszi fel állandó dolgozónak. Magyarul az Amazonnál 9 hónapos próbaidő alatt dől el, lesz-e valakiből Amazon alkalmazott vagy sem. Nem tudom, hallott-e már valaki ilyen hosszú próbaidőről.

Mindezt persze januárban még nem tudtam, csak annyit láttam, hogy már megint rúgják ki az embereket, látszólag minden logika nélkül. Akárhogy is, nem túl komfortos érzés úgy dolgozni, hogy az ember feje fölött folyamatosan ott suhog a kasza.