Kezdetét vette a Bevezető Nap, és az emberünket követve beléptünk az FC területére. Vagyis ekkor még csak az FC falán három emelet magasságban futó körfolyosóra. Innen ráláthattunk a munkaterületre, az alattunk folyó lázas munkára, ami ekkor még csak rendezetlen káosznak tűnt. Fogalmam sem volt, hogy hol, mi történik, ki, mit csinál az alattunk fortyogó katyvaszban. Már akkor is lenyűgöztek az épület méretei, pedig ekkor még csak kb. a harmadát láttam. A körfolyosón balra indultunk és egyre erősödő zajban ballagtunk a vezetőnk után, majd beléptünk egy óriási teremben. Mint megtudtuk, ez volt az Amazon oktató részlege, ahol minden munkafolyamatot lehetett tréningelni, csak kicsiben, kevesebb eszközzel, kevesebb tárolóhellyel és kisebb területen.

Leültettek minket a nézőtérszerűen kialakított székekre, és kezdetét vette a tréning. Itt rögtön az elején szeretném elmondani, hogy a tréningprogramjuk egy kalap fabatkát sem ér. Láttam már egy két oktatást, de ilyen amatőr módon felépített, rosszul megszerkesztett, átgondolatlanul kitalált és kivitelezett oktatási programot el sem tudtam korábban képzelni. Az eleje még nagyjából rendben volt, viszonylag gyorsan lenyomta a srác a kötelező amazontömjénező részt, kellően elájultunk, hogy micsoda fantasztikus nagy cégnek dolgozhatunk. Tulajdonképpen érezzük megtiszteltetésnek. Oké, ez a rész pipa. Bár a munkaterületről behallatszó zajban és a kihangosító torzításai miatt a felét sem lehetett hallani és érteni annak, amit a srác kellő áhítattal, szemében - a cégük felé totálisan elkötelezett droidokra jellemző - csillogással elmondott, de szerencsére a rizsa nagy része ki is volt vetítve a falra. Olvasni meg tudok. A körülöttem ülők egy nagy részéről ez mondjuk nem feltétlenül volt elmondható.

Utána kezdődtek a bajok, amikor elkezdték nyomni a Safety részt. Nyilvánvalóan túlbonyolítottak a dolgot, hogy ezzel is jelezzék, mennyire hiperextraszuperkiemelten fontos ez a téma nekik. Ezért részben előadással, részben különböző oktatóvideókkal próbálták jelezni a téma komolyságát. Az előadás után az oktatóvideókat már csoportokra bontva tekintettük meg, de nem csak az oktatóterületen, hanem az egész munkaterületen szanaszét elhelyezett különböző monitorokon. Így tehát a csoportok össze-vissza kóricáltak az egész épületben, itt-ott megálltak egy monitor előtt és nézték (hallani ugye nem hallottunk semmit az említett zaj miatt), a szervezők három másodperc alatt veszítették el a fonalat, hogy melyik csoport, melyik videót nézte már meg, így fordulhatott elő, hogy mire 10 perc sétával odaballagtunk (amazon safety jelmondat: always walk, never run) az egyik monitorhoz, a videó elindulása után derült ki, hogy azt mi már láttuk. Az előadás és a videók megtekintése után aztán tesztírás következett, de mi például a nagy kavarodásban úgy írtuk meg a tesztet, hogy egy videót nem is láttunk. Erre az oktatók a teszt írása közben jöttek rá, ekkor palástolandó tévedésüket, ránk parancsoltak, hogy hagyjuk abba a tesztírást azonnal, és menjünk a kijelölt trénerek után. Naszóval őskáosz volt a köbön, de szerencsére annyira egyszerű szabályok voltak, hogy tényleg csak a totál idióták nem tudták megjegyezni őket. Egyébként tudomásom szerint, amikor ennyire kell az Amazonnak az ember, nem szokták a teszteket nagyon komolyan venni, de tudok olyanról, aki egy ilyen teszten bukott el és ért véget ott helyben az alig két órás amazonos karrierje. Mehetett vissza a balettbe ugrálni.

Arra például emlékszem, hogy többször is megnéztük videón, mi a helyes módja egy doboz felemelésének. És én ezt a titkot most megosztom veletek. Innentől tudni fogjátok, amit brit tudósok évtizedes kutatások eredményeként megállapítottak: a dobozhoz le kell guggolni, és nem lehajolni. Tádám! A másik legalább ekkora titok, vagy egy kicsit kisebb, vagy egy kicsit nagyobb, vagy sokkal kisebb vagy sokkal nagyobb, hogy a safety knife-val, azaz a biztonsági késsel, ismertebb nevén sniccerrel úgy kell felvágni a dobozon a ragasztószalagot, hogy mindig magunktól elfelé kell vágni, nem pedig magunk felé. Hát ilyenek voltak a tuti safety tudnivalók. Na jó, volt néhány hasznos tudnivaló is, például, hogy a gyalogosok az épületen belül csak a kék vonalakon belül közlekedhetnek és csak a kék zebrán kelhetnek át a járművek számára fenntartott útvonalakon. A safety kérdéskörről még sokszor lesz szó, mert ahogy említettem, ez az egyik vesszőparipájuk.

A Safety oktatás után már a specifikus oktatás következett, azaz mindenki olyan oktatást kapott kis csoportokban, amilyen munkát majd végezni fog. Itt megállnék egy pillanatra, hogy megismertesselek benneteket a főbb amazonos munkafolyamatokkal, amiket csak akkor tudhattunk, ha anno az Assistos videóvetítésen (emlékeztek ugye, a múlt héten a felvételi folyamatban) odafigyeltünk, mert hogy itt ezt már nem mondta el senki. Ki tudja, miért? Szóval alapvetőn négy fő munkafolyamat van, amelyek elég logikusan ki is következtethetők, ha végigvesszük az áru útját az Amazon logisztikai központjában. Először beérkezik az áru a gyártóktól, esetleg nagykereskedőktől vagy más Amazon logisztikai központokból, tehát az árut fogadni, bevételezni kell, ezt csinálják az úgynevezett Receiverek. Ezután ők átadják a Stowereknek, akik különböző szabályok szerint elhelyezik azokat a különböző tárolóhelyekben. Majd jönnek a Pickerek, akik a vevők megrendeléseit kiválogatják a raktárból és odaviszik a Packing részleghez, akik becsomagolják az árukat és felcimkézik. Mindegyik terület aztán tovább bomlik még két részre, úgynevezett Sortable és Non-Sortable területre, amely az általuk kezelt áruk méretére utal. A Sortable a kis méretű árukkal, a Non-Sort pedig a nagyobbakkal foglalkozik. Elég nyilvánvaló, hogy más kezelést igényel egy fogkefe, meg egy plazma TV. Ahogy említettem egy korábbi postban, engem stowernek osztottak be, és ha nem bánjátok, ezt a szót fogom használni a blogban, mert ezt mégiscsak egyszerűbb legépelni, mint azt, hogy bepakoló (vagy valami ilyesmi).

Ezután a kis rendszerelméleti fejtegetés után térjünk vissza a kiscsoportos specifikus oktatáshoz. 15-16 embert - köztük engem - szólítottak ki stowernek, három csoportra osztottak minket, és mindegyik csoporthoz hozzárendeltek egy oktatót. Én azt gondoltam, hogy rendes trénereket kapunk, de már ránézésre sem tűntek profi oktatóknak. Gyorsan ki is derült, hogy a  három srác - Jon, Dave és Gareth - csupán az alapján került kiválasztásra, hogy jók a maguk területén, de semmilyen oktatói gyakorlattal nem rendelkeznek. Ezután mindannyian együtt odamentünk az egy szem flipcharthoz, körbeálltuk, a háromból az egyik srác -Jon, a legnagyobb pofájú - magához ragadta a szót, és a flipchartra helyezett oktatóanyag segítségével elkezdte magyarázni a stower tevékenység mibenlétét. A probléma csak az volt, hogy ő is akkor látta az oktatóanyagot először, velünk együtt olvasta el ott helyben. Az oktatás tehát úgy nézett ki, hogy minden lapot elolvastunk együtt magunkban, majd kérdő tekintettel ránk nézett, hogy akkor ez ugye tök világos. Mi meg annyira hülyék voltunk a témához, hogy még kérdezni sem tudtunk, tehát csak bólogattunk és reméltük, hogy egyszer csak majd megvilágosodunk.

Az oktatóanyag kb. 15 lapból állt, tehát elég gyorsan végeztünk vele, és ezután kezdetét vette az oktatás legmulatságosabb része, a béka kezelési tréning. Logisztikában jártas olvasók bizonyára tudják, mi az a béka. Hát ez. Itt pump truck vagy pumper néven fut ez az eszköz. Az oktatás pedig abból állt, hogy mind a 16-an szépen egymás után odaballagtunk az egy szem oktatásra kijelölt békához, és a többiek árgus tekintetétől kísérve betoltuk a kb. 2 méterre lévő raklap alá, felemeltük (felpumpáltuk) vele a raklapot, elhúztuk megint csak kb. 2 méterre, majd visszatoltuk az eredeti helyére a raklapot, leengedtük, kihúztuk alóla a békát vissza a kiindulási pontra. Szépen sorban, egymás után. Nem tudom, hányan kezeltetek eddig békát, de a bonyolultsága vetekszik egy talicskáéval, szóval rohadtul nem értem, miért kellett ekkora feneket keríteni neki. Pláne, hogy aztán a napi rutinban ezt a műveletsort vagy százszor megcsináljuk, tehát úgyis inkább ott tanuljuk meg használni, mint ebben a röhejes 1 perces tilitoliban.

Szerencsére gyorsan befejeződött a Hogyan kell a pump truckot kezelni? egyetemi képzés, és elindultunk, hogy most már tényleg belépjünk az FC-be, és az elméleti oktatás után rátérjenek a gyakorlati részre. A következő részben megtudhatja a kedves olvasó, milyen "gun" az, amivel nem lehet lőni. Mindezt a reklám után. Maradjanak velünk.