És már el is érkeztünk a pénteki naphoz. Reggel a postás levelet hoz a VirginMedia-tól. Azt írják, hogy annak ellenére, hogy minden papírt aláírtam, sajnos addig nem tudnak internetet adni a lakásban, amíg valami proof of address-t be nem mutatok. Anyátokat! Vért ne adjak? Zsolti azt mondja, vigyük ezt a levelet az Assistba, mert szerinte maga a levél egy proof of address, hiszen rajta van a címem és a nevem. Szerintem meg Zsolti hülye, de azért beteszem a táskába a levelet. Beérünk az ügynökséghez, pontosak vagyunk. Már vagy 10-11 jelölt várakozik ott. A végtelenül szimpatikus Gemma fogad minket, egyem a szívét. Gemma nagyon pragmatikus, nem pazarolja az időt: közli, hogy mindkettőnknek az NI számával és a proof of address-szével probléma van. Mondom neki, hogy már két napja megadtam nekik az NI számomat. Az nekik nem elég, hol van az eredeti NI levél (amiben értesítettek az NI számomról). Áldom az eszem, hogy kértem a londoni ismerősöket, hogy mielőtt postán továbbküldik nekem a levelet, scanneljék be és küldjék el emailben. Mondom Gemmának, hogy a scannelt verziót be tudom mutatni. Nagyon húzza a száját. Szerintem a szemét is húzná, de azt nem tudja, genetikusan egy csík. Végül rááll. Oké, küldjem el neki emailben. Bizonyítandó rugalmasságomat és jártassagomat a modern technikában, javaslom, hogy engedjen be az irodai Wifi hálózatba - biztos van olyan -, és most rögtön elküldöm neki. Azt nem lehet. Nem derül ki, hogy azért nem lehet, mert nincs Wifi, vagy azért, mert csak. Mert Gemma így akarja. Ugyanezt a választ kapom, mikor azt az indítványt teszem, hogy engedjen a gépéhez, hogy azon küldjem el webmailből. Gemma egyre csúnyább, ekkor már tényleg nagyon útálom. Nagyot fújok, oké, elintézem. Zsolti közben bökköd, hogy adjam oda nekik a VirginMedia levelét proof of addressként. Én továbbra is hülyének nézem, igazából csak azért veszem elő a levelet, mert azt gondoltam, ezzel bosszanthatom Gemmát. Legnagyobb meglepetésemre Gemma lelkesen elfogadja. Ki érti ezt? A lakásbérleti szerződésem nem jó nekik lakcímigazolásként, de az a levél, amiben az internetszolgáltató szólít fel, hogy igazoljam a lakcímem, az rendben van. Szerintem ez agyrém. De nem Gemmánál. Gemma kezd megszépülni. Még a végén kiegyenesednek a dolgok.

Na de mi legyen Zsoltival. Egyrészt kiderül, hogy ami neki van, az nem NI szám, hanem egy régi rendszerű adószám. Zsolti időt akar nyerni, behazudja, hogy van neki NI száma is, csak otthon. Következő alkalommal elhozza. Már ekkor fogtam a fejemet, elképzelésem sem volt, hogyan fog ebből kimászni. A lakcíme igazolásánál meg lassan megalkuszik Gemmával, hogy ha ugyanazt a lakásbérleti szerződést bemutatja, amit legutóbb, csak minden adat legyen benne nyomtatott (kivéve persze az aláírásokat), akkor rendben vannak. Meg is ígéri Zsolti, hogy még ma visszahozzuk a szerződést a kért formában. Zsolti bakker, hogyan?

Na mindegy. Papírmunka ezzel letudva. Jöhet az, amiért eredetileg jöttünk. Alkohol és drogteszt. Sorban járulunk a laboros hölgy színe elé. Fújás a szondába, aztán pisi. Persze azt nem a hölgy előtt, hanem félrevonulva. Mindketten átmegyünk a teszten, bár őszintén szólva nem lepődtem volna meg, ha Zsolti elhasal. Ezen is.

Minden stimmel. Összeültetnek minket egy körbe, úgy látom, jön egy közös eligazítás. Valóban, az első nap megismert szimpi srác jön, hogy mindenkinek kiossza a személyre szóló lapját: milyen műszakba leszünk, mikor kezdünk, hová menjünk, ilyesmik. Nekem következő hét hétfőn 15.30-ra kell mennem, de csak az első nap. Aztán a többi napon 13.30-ra és 21.30-kor végzünk, majd következő héten reggel 5.30-ra megyünk és 13.30-kor végzünk, aztán megint csere. Szerencsére ez csak három hétig lesz így, aztán teljesen megváltozik a műszakbeosztás. (Erről majd később.) Ennek mondjuk örülök, mert ez a hajnali kezdés elég ijesztőnek tűnik. Megtudom a munkakörömet is, stower leszek a Non-sort részen. Hogy ez mit jelent, később megtudjátok. Megkapjuk a láthatósági mellényt és a munkabakancsunkat - ezeket vigyük magunkkal, mert bent ezeket hordani kell. Méretproblémák persze vannak, van olyan, akinek csak harmadikra sikerül eltalálnia a saját lábméretét. Lelkünkre kötik, hogy semmilyen körülmények között ne késsünk el, inkább érjünk oda fél órával hamarabb, mert aki késik egy percet is, annak ott helyben véget ér az amazonos karrierje. Miután mindenkit jól beijesztenek ezzel, utunkra engednek minket.

Gyorsan távozunk, nehogy Gemma meggondolja magát. Óvatosan tudakolom Zsoltitól, hogy hogyan tervezte a Gemmának ígért dolgok beszerzését. Zsolti magától értetődő természetességgel közli, hogy a lakásbérleti szerződést én fogom begépelni az internet kávézóban, ott rögtön ki is nyomtatjuk, aláírjuk, pipa. Meg is magyarázza, hogy nekem ezek a számítógépes dolgok jobban mennek. Ez mondjuk igaz, a későbbiek során meg is győzödöm arról, hogy Zsoltinak egyelőre nem sikerült megbarátkozni a számítógéppel. Utána - mondja Zsolt - elmegyünk a job centerbe és kér időpontot NI interjúra. Ekkora optimizmus hallatán megszólalni sem tudok, mindenbe beletörődve ballagok mellette. Basszus ennek a srácnak minden sikerül. Az internet kávézóban tényleg 15 perc alatt végzünk a szerződés begépelésével, kinyomtatjuk, aláírjuk, pipa. Ahogy Zsolti megmondta. Visszavisszük Gemmának. Elfogadja. Csak ámulok. Vagy bevett valami gyógyszert, vagy már tökre elege van belőlünk. Irány a Job center. Zsoltinak megint szerencséje van: következő hét keddre kap időpontot az NI interjúra. Londonban ez legalább egy hét. Bónusz a nap végére, hogy Zsoltit hívják az Assist-ból. Tudna-e kezdeni ő is hétfőn? Zsolti kalkulál: ha hétfőn elkezd dolgozni, akkor kedden nem fogják elengedni máris szabira, hiszen neki NI interjúra kell mennie, amit ugye nem vallhat be. Behazudja, hogy fogorvosnál van időpontja kedden, ezért szerdán kezdene. Belemennek. Zsolti tehát szerdán megy először 15.30-ra. Remélem, nem késik el. 

Nagy az öröm, mindkettőnket felvettek, bár én arra számítottam, hogy itt a fejlett nyugaton ez sokkal gördülékenyebben és sokkal kevesebb papírgyártással fog járni. A lényeg, hogy van meló, ami ráadásul teljesen legális, bejelentette, egy normális munkáltatónál. Kell ennél több? Na jó, de végülis mi a munka? Ezt továbbra sem tudom, de az eddigi ügyintézés bonyolultságát tekintve vannak bajsejtelmeim.