Az egyik kedvenc szórakozásom volt az Amazonban az emberek, különböző karakterek figyelése. Talán egy kis pszichológus vér szorult belém, de szerettem tanulmányozni az embereket, és fejben megrajzolni a személyiségüket. Márpedig az tagadhatatlan, hogy ott vannak karakterek, érdekes egyedi személyiségek.

Azt nagyjából sejtettem előre, hogy a külföldiek között lesznek érdekes élettörténetek, bonyolultabb személyiség (hiszen közöttünk gyakoribb, hogy nem tipikus melós múlttal érkeznek az emberek), de a helyiek között is rengeteg említésre méltó egyéniségbe botlottam, akikről szeretnék nektek alkalmanként néhány postban beszámolni.

A kedvenc melósom

Az ideiglenes melósok között egyértelmű kedvencem Ari volt. Ari Ahmed a becsületes neve a srácnak, és már ebből is sejthető, hogy nem Európából származik, de ahogy beszélgettünk még az első feltevésemet is felülmúlóan bonyolult élettörténet rajzolódott ki. Eredetileg Irakból származott a srác, de már nagyon régen eljött abból az országból, hogy szerencsét próbáljon. Először Olaszországba ment, ott kb. 8 évet töltött el, majd Németországban élt egy ideig. A élet furcsa érdekességei közé tartozik, hogy mi akár találkozhattunk is, amikor ő Münchenben élt, mert abban az időben én is jártam néhányszor abban a német városban, sőt abban az étteremben (Az Olimpiai parkban található Olimpiatorony tetején lévő étterem), ahol ő is dolgozott. Aztán Angliába került, ahol Londonban élt egy pár évet és egy olasz étteremben managerkedett. Aztán a Londonban megismert későbbi felesége révén Swanseabe költözött, ahol nagyjából velem egy időben, vagy talán egy kicsivel korábban került az Amazonban szintén stowerként.

A nőcsábász

Ari kinézetre olyan arabos-olaszos srác volt, félhosszú, göndör fekete hajjal, spanyolos szakállal, vékony sportos alkattal. A haja volt a legjellemzőbb vonása, már messziről fel lehetett ismerni a nagy oroszlánsörényét, amit néha egy hajrejffel próbált megregulázni. Kevés sikerrel. A hajszerkezetének ziláltsága főleg akkor hágott a tetőfokára, amikor valami nagyobb kiterjedésű árúval küzdött a felső vagy az alsó polcokon. Egy ilyen alkalommal az egyik targoncavezető viccelődve be is szólt neki, hogy le kellene vágni a haját, de Arit sem kellett a szomszédba küldeni egy frappáns visszavágásért. Azt felelte, hogy ő akarta, de a nők nem engedik. És ezt akár el is tudom hinni neki. (Na jó, nem.) Látszott, hogy van neki valami kisugárzása, ami - főleg a nőket - rögtön mosolygásra, vidámságra készteti. Már a hangja is olyan búgó, hogy egyértelmű, ezt a csávót csábításra tervezték. Egészen biztos vagyok abban, hogy a privát életben nagy nőcsábász.

Mutasd a járásod, megmondom, ki vagy

A másik szórakozásom a kollégák járásának figyelése volt. Javaslom mindenkinek, borzasztó érdekes elfoglaltság, és remekül lehet következtetni belőle a megfigyelt ember személyiségére. Utólag szinte minden esetben beigazolódtak a járás ritmusa, üteme alapján kialakított előzetes feltételezéseim. Arié például egy nagyon laza, ringó, már-már nőies járás, ahol a kezek csak úgy hullámoznak a test mellett, a lábak puhán érkeznek a talajra, az egész járás olyan folyamatos, hogy az embernek az az érzése, nem is lépked, hanem kerekeken gurul. (A képen persze nem ő van.)

Work-life balance stower módra

Szóval eléggé kedveltem a srácot, ami nem egy nagy szám, mert mindenki kedvelte. Imádott kapcsolatot teremteni, beszélgetni. Benne volt a marhaságokba, de csak ésszel, nem túlzásba esve és mindig idejében kiszállva, tudva, hogy hol a határ aközött, amit egy állandó meg egy ideiglenes dolgozó megengedhet magának. Ráadásul okos is volt. Bár dolgozni annyira nem szeretett, mindig igyekezett annyit dolgozni, hogy a targetje meglegyen, de minden "legális" lehetőséget megragadott a lazsálásra. Nagyon gyorsan rutinja lett abban, hogy mi az a munka/beszélgetés balance, ami mellett még nem rúgják ki, és figyelt arra is, hogy a beszélgetéseket, ne a teamleaderek és más vezetők szeme láttára folytassa, hanem a sorok között vagy a raktár eldugott, távoli sarkaiban. Na és persze mivel mindenkivel beszélgetett, mindenkit ismert is, és mindenkiről tudott mindent. Egy két lábon járó "Ki kicsoda az Amazonban" volt ez a fiú.

Megoldjuk okosba

Egyszer kivettek minket kettőnket a melóból és úgynevezett indirect path-ra tettek, azaz olyan munkát bíztak ránk, amire nem érvényes a targetteljesítés nyomása. Mindenféle rendrakási munkák voltak: üres ládák összecsomagolása, visszavitele a helyükre, üres kocsik összeszedése és helyükre juttatása, ilyesmik. Baromi unalmas volt, szóval én igyekeztem volna gyorsan letudni a melót, gyors mozdulatokkal, tempós léptekkel elvégezni a munkát, de ő okosabb volt nálam. Látva sietségemet, ügyelve arra, hogy azt más ne lássa a tempó lassítására vonatkozó nemzetközi kézjelet tett, aztán szólt is, hogy nem kell úgy kapkodni. Szépen elbíbelődünk ezekkel a dolgokkal egy jó ideig, addig sem kell a target teljesítésen pörögni.

Abból is látszott, hogy egy rugóra jár az agyunk, hogy ő is önként jelentkezett picker képzésre (erről egy későbbi postban), mert ő is arra gondolt, hogy így értékesebb munkaerő lesz az Amazon számára. Persze az is lehet, hogy a picker tréninget is csak lógásra akarta használni, hiszen az oktatás alatt megint csak kisebb a target nyomás, ilyenkor figyelembe veszik, hogy mi még csak tanulunk.

Lecsap a végzet

A meló/duma egyensúlyozásra kialakított taktikája egy ideig nagyon jól működött, túlélte a nagy, karácsony utáni kirúgási hullámot, sőt a január-februári "lopakodó" elbocsátásokat is (ezekről majd lesz szó később). Aztán egyszer csak beütött a ménkő. A tavaszi első elbocsátási hullám magával sodorta Arit. Mivel más műszakban voltunk, és csak bizonyos napokon dolgoztunk együtt, nem voltam tanúja annak, amikor elbocsátották, így elbúcsúzni sem tudtam tőle. Soha többet nem találkoztunk. Azon kívül, hogy nagyon sajnáltam szegényt (bár ő valószínűleg egyáltalán nem volt kétségbe esve), nagyon jó figyelmeztetés is volt számomra, hogy muszáj folyamatosan 150%-on pörögni, nem lehet lazítani, nem igazán fér bele, hogy az ember a 10 órás munkanapból mondjuk 1 órát trécseléssel tölt el, bár ez nekem korábban sem volt szokásom. Hiába dolgozom jól, ha az Amazon a legjobbak közül válogat. Nem elég, hogy teljesíted a targetet, ha mindenki teljesíti és az Amazon mondjuk csak a legjobb öt dolgozót tartja meg.

Talán furcsa egy ilyen poszt, ami nem kifejezetten az Amazonról szól, ezért most kihasználjuk a blog.hu új funkcióját és szavazhattok arról, hogy legyenek-e még ilyen - kollégákat bemutató - posztok. Csak mondom, ha esetleg a nemek győznek, akkor sokat veszítetek.