22. Az Amazon hangjai
Gépzaj és zene
Ebben a rövid kis posztban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam nektek, milyen hangok vettek minket körül az Amazon FC-ben.
Azért lesz rövid a post, mert valójában meglepően kevés zaj volt. Azt gondoltam, hogy egy ilyen üzemben biztosan sok gép van, emiatt pedig elviselhetetlen zaj uralkodik bent. Már el is képzeltem, ahogy az FC-ben magukat méhecskének álcázó fülvédős fazonok mászkálnak. Ehhez képest amikor beléptem a munkaterületre az első napomon, egy viszonylag normális zajszint fogadott, ami azért a csomagolósorok futószalagjaihoz közeledve felhangosodott ugyan, - sőt, ahogy korábban írtam, az oktatóteremben már az előadást is zavarta - de az FC más részein már csak olyasmi zaj hallatszott belőle, mint amikor apám szöszmötöl a garázsban.
Vészjelzés a külső merevlemeznek
A csomagolórészlegtől más zaj is hallatszott néha, mégpedig egy éles visító hang, amiről egészen addig nem tudtam, hogy micsoda, amíg részt nem vettem a csomagoló tréningen. Ez a hang akkor hallatszik, amikor a csomagoló kolléga olyan problémával találja magát szembe, amit nem tud megoldani. Ekkor hívja segítségül a külső merevlemezt, azaz a saját munkairányítóját úgy, hogy bekapcsolja ezt az idegesítően sipító hangjelzést illetve a feje felett lévő piros lámpát.
Nyomják, mint süketek a csengőt
Van egy olyan zaj is, amit azért hallunk, mert egy másik zajt meg nem. Elég zavarosan hangzik ugye? Pedig egyszerű. Bent sok jármű közlekedik, ráadásul elég komoly sebességgel. Viszont mindegyik elektromos jármű, így a raktár alapzaja miatt akkor sem vesszük észre őket, amikor ott vannak közvetlenül a hátunk mögött. Éppen ezért nagyon szigorú szabály, hogy a járművek vezetőinek a raktár teljes területén minden egyes kereszteződésben és gyalogátkelő előtt dudálnia kell. Elég sok kereszteződés van és elég sok jármű. A vezetők ráadásul sportot űznek abból, hogy a dudával a legkülönbözőbb dallamokat próbálják előadni.
Lövésünk sincs
A másik hang, amit folyamatosan lehet hallani, az a kézi scannerek csipogása, amikor leolvasunk vele egy vonalkódot. Természetesen máshogy csipog, ha minden rendben, és máshogy, amikor valamilyen probléma van. Így egy idő után a scanner kijelzőjét nem is kell néznünk, rutinból csináljuk a dolgunkat, tudjuk mikor mit kell scannelni, ha valami rendellenes dolog történik, úgyis észrevesszük a hangjelzésből. Ezt persze a körülöttünk lévők is hallják, aztán amikor egymás után harmadszor, negyedszer hallják ezt az agresszív csipogást, eldöntik, hogy segítenek-e megoldani a problémádat vagy sem. Legtöbbször inkább lesz@rják
Zene nélkül mit érek én
A karácsonyi időszakban azonban - a melóskényeztetési bizottság döntése alapján közkívánatra - kihangosították a Swansea rádió adását. Ez egy nagyon korrektül működő kereskedelmi rádió. Van neki reggeli műsora két bohóccal, negyedóránként hírek, vannak közlekedési hírek, műsorajánló, de kerülik a mélyen szántó beszélgetős műsorokat. Teljesen profi, hallgatható adó, nagyon sok zenével.
Nem tudom voltatok-e már úgy, hogy valamilyen zeneszámot életetek egy élményéhez kötitek. Egy baromi jó nyaralás, ahol hallgattátok Dupla Kávétől a Hosszú fekete hajat Yonderboitól a People always talk about the weather-t és onnantól kezdve ha ezt a számot hallod, mindig az a nyaralás jut eszedbe. Na hát én is így voltam a rádióból szóló zeneszámokkal. A különbség az, hogy nekem nem egy, hanem húsz, harminc dal juttatja eszembe azokat a napokat ott az Amazonban. A rádióadó meg is tett mindent, hogy emlékezzem ezekre a számokra, mert mindegyiket minden nap - volt amelyiket egy nap többször is - lejátszott. Persze egyik sem egy I can't get no satisfaction, nem hiszem, hogy akár öt év múlva emlékezni fogunk bármelyikre is. Normál körülmények között nem hallgatnék ilyen számokat, de az előbb említettek miatt ezeket a dalokat mégis szívesen hallgatom ma is. Álljon tehát itt néhány szám, amik abban az évben nagyon népszerűek voltak és a kereskedelmi rádiók orrba, szájba játszották.
