És már itt is vagyok kedves olvasóim, a reklám után belevágunk a stower oktatás sűrűjébe. Az oktatótermet elhagyva elsétáltunk a legközelebbi lépcsőhöz és lementünk az FC területére. Bár a Safety videók nézegetése közben is jártunk már az FC-ben, amikor a monitorokat kerestük, de akkor pláne nem tudtuk, hogy merre járunk az épületben. Na a helyzet ezután sem javult. Persze gondolhatnátok, hogy csak én vagyok ekkora balfasz, hogy még mindig nem tudok tájékozódni, de azért gondoljatok bele, hogy tökegyforma polc- és rekeszsorok között kell megőrizni a tájékozóképességünket úgy, hogy a sorokból nem lehet kilátni. Én mondjuk elég magas vagyok, de a rekeszsorok közül is csak a nyakamat nyújtogatva tudok itt-ott kikukucskálni, a polcok viszont ennél is magasabbak, tehát ott nekem sem volt esélyem.

Először az úgynevezett PickTower-be mentünk. Lövésem sincs, miért hívják így, hiszen nem csak itt pickelnek (hehe) a pickerek, hanem mindenhol. A PickTower egy négyszintes (három emeletes) tárolórész, ahol végeláthatatlan sorokban polcok vannak. A fotók itt készültek nálunk, de persze nem én lőttem őket.

Az egyes szintek mennyezete olyan alacsony -szerintem olyan 190 cm lehet -, hogy az ember önkéntelenül is behúzott nyakkal járkál ott. Az szintek között lépcsökön lehet közlekedni, a pickerek kocsijait, illetve a raklapokat liftek mozgatják, az áruk egy része pedig futószalagokból és görgősorokból álló szállítórendszeren jut ide, illetve innen el a csomagolóknak. A természetes fény ide nem is jut be, a sorok között lévő neonokat mozgásérzékelők kapcsolgatják. A Picktowerben csak Sortable árukat tárolnak, ezért vannak itt túlnyomórészt polcok, hiszen a kisebb méretű termékeknek az is elég. A széleken és hátul van csak néhány raklapos tárolóhely.

Sétálgattunk kicsit össze-vissza a PickTowerben, bejártuk az összes szintet, hogy végképp elveszítsük a fonalat, majd újra leérkezve a földszintre egyszer csak a recruitment ügynökségek site rep.-jeinek az asztálánál kötöttünk ki. Annak mondjuk örültem, hogy megtudtam, ők hol ülnek - bár továbbra sem volt fogalmam arról, hogy az épületben éppen hol járunk -, mert az tudni kell, hogy mi, Temporery Assosiate-ek nem az Amazon alkalmazásában állunk, hanem az ügynökségekében, ők meg kikölcsönöznek minket az Amazonban. Tehát ha bármi munkáltatással kapcsolatos problémánk van, akkor hozzájuk kell fordulnunk, ezért ülnek ők is itt az FC-ben. Innen aztán össze -vissza vezetgettek minket, itt-ott megálltunk, és mondták, hogy most éppen hol vagyunk, milyen tárolóknál, és azokba milyen árukat, illetve hányat lehet elhelyezni.

Ekkor már mindannyiunk fejében teljes káosz uralkodott, míg végül kilyukadtunk a Non-sort munkairányító asztalánál, ahol megtudtuk, hogy ez lesz a mi bázisunk. Munkakezdéskor itt kell gyülekeznünk, itt lesz minden reggel az eligazítás. Ezzel a lendülettel kizavartak minket szünetre, hogy majd ugyanide jöjjünk vissza. Na ez remek, gondoltam, de még az sem biztos, hogy szünet után visszatalálok ide. A három mentorunk el is tűnt gyorsan, bámulatos egyébként, hogy a szünetek kezdetekor milyen gyorsan fel tud mindenki szívódni. (erről később részletesen)

Az FC-n kívűl nagy volt a sürgés-forgás. Az emberek látszólag össze-vissza, cél nélkül siettek mindenfelé. Pedig nagyon is tudatos volt ez a sürgés-forgás. A dohányosok szaladtak kifelé cigizni, persze előtte a szekrényeikhez mentek a dohányért. Volt, aki inkább evett valamit, ezért rögtön a menzára ment, vagy a szekrényéhez a kajájáért. Mások mosdóba siettek, esetleg az internet szobába, ahol kb. 10 PC állt rendelkezésre térítésmentesen internetezésre, de ugyanitt lehetett TV-t is nézni egy nagyképernyős LCD TV-n. A többség persze a menzára ült be, ha nem is evett semmit, legalább ivott egy kávét vagy teát és/vagy beszélgetett a társaival.

A szünet végén aztán - mintegy varázsütésre - mindenki felállt, és visszaindult dolgozni. Láttam, hogy a társaim is ballagnak vissza a megbeszélt gyülekezőponthoz. Ott volt már a három mentorunk is, akikről a későbbiekben részletesebben is írnék. Visszatérve a szünetről megérkezett Wayne is, aki a Non-Sort stowereknél munakirányító, azaz ő a Lead. A Leadeket arról lehet megismerni, hogy míg mi narancssárga mellényt viselünk, addig ők kék és citromsárgát, hátán felirattal: CWL1 Leadership ASK ME. Wayne alacsony, enyhén pocakos, őszhajú, fejtetején kopaszodó, saccra 55 éves pacák, nagyon komoly rozmárbajusszal. A jószándékú nagypapaarccal rendelkező Wayne valamiért nagyon kedveli ezt a Jon nevű vadbarmot, és elég sok mindent elnéz neki, ami szerintem elég rosszat tesz a morálnak, de hát ilyen érdemtelenül kivételezettek minden munkahelyen vannak. Jon bemutatta Wayne-t, gondolom, többek között az ilyen gesztusokkal nyalta be magát a kivételezett státuszába. Wayne mondott néhány lelkesítő szót, aztán három ötös csoportban - mindegyik élén egy-egy trainerrel - elkezdtük a tényleges munkát.

Először is felvettünk csoportonként egy-egy handheld scannert, azaz kéziscannert, amit nemes egyszerűséggel gun-nak hív az Amazonos szleng. A mi training-csoportunknak Gareth lett a vezetője, aminek eléggé örültem, mert már ekkor látszott, hogy messze ő a legjobb fej a három közül. Mindannyian odamentünk a munkairányító asztalával szemben lévő úgynevezett drop zone-hoz (továbbiakban dz). Ez egy kb. 10x10 méteres terület, ahol a receiverektől érkező árukat "ledobják", persze valójában csak leteszik. Fogtunk egy kb. 2 méter magas, rácsos oldalú, egyik oldalán nyitott, bolygókerekeken guruló kocsit - röviden cage-et - amiben egy csomó különböző áru volt. Gareth össze-vissza scannelgette hol a belépőkártyáját, hol a dz végében lévő táblát, hol a cage-en lévő táblácskát. Mi árgus tekintettel figyeltünk, de persze egyáltalán nem értettük, hogy mit miért csinál. És hát sajnos hiába volt Gareth jó fej, ismét csak kiderült, hogy attól még nem jó oktató, mert az ezután követő magyarázatból sem lett nagyon világos, hogy mi a teendő. Szerencsére ezután elkezdtük együtt csinálni a tényleges munkát, és így a gyakorlatban már több dolog megvilágosodott. Némi idő eltelte után az 5+1 fős csapat, először 2x3, majd 3x2 fős csoportokra bomlott, így egyre önállóbban kényszerültünk dolgozni. Na ez volt az egyetlen jele annak, hogy az oktatásunk mégis csak valamiféle terv szerint zajlik. A szünet után hátralévő 4 óra gyorsan elrepült, hiszen végre dolgozhattunk, csupa új dolgot tanulhattunk. Mindenesetre egyszer csak szóltak, hogy akkor lehet hazamenni, ebből vettük csak észre, hogy 21.30 van, azaz vége a műszaknak. Búcsúzóul még felhívták a figyelmet arra, hogy a kártyánkat kifelé húzzuk le a blokkolóórán. Nyomatékosan tudtunkra adtak, hogy az Amazon maximális figyelmet szentel a pontosságnak, azaz aki belépéskor akár 1 perccel is később, kilépéskor pedig akár 1 másodperccel is előbb blokkol, az büntetőpontokat kap, bizonyos számú büntetőpont után pedig elbocsátás jár. (erről a pontrendszerről később részletesebben is lesz szó) 

Ekkor hirtelen szakadt rám a fáradtság, amire eddig a folyamatos pörgés miatt nem értem rá figyelni, úgyhogy viharsebesen elhagytam az FC-t, és arra gondoltam, hogy hogyan fogom en ezt otthon Zsoltinak elmesélni. A következő postban egyrészt összefoglalom nektek a stowerkedés lényegét úgy, ahogy nekünk soha nem mondták el, pedig egyszerűbb, átláthatóbb és logikusabb lett volna, és megfogalmazok néhány jótanácsot az Amazon számára a training programjukat illetően. Hátha megfogadják.