Ez itt Paul. Vagy legalább is ahogy megláttam ezt a képet, Paul jutott eszembe. És hogy kicsoda Paul? Ő az egyik Amazonba kihelyezett Assist Recruitment képviselő, és a legjobb arc is köztük. Először is tényleg egy nagy mackó a pali, vidám, fiatalos arccal, kék szemekkel. Másrészt mindig nagyon kedves, laza, vidám és segítőkész, nagyon barátságos, előzékeny és udvarias. Akárhányszor összefutottunk, mindig messziről integetve, vigyorogva üdvözölt. Az angol munkakultúrában amúgy is teljesen ismeretlen dolog, hogy egy főnök üvöltözzön a beosztottal vagy más módon próbálja vele éreztetni vélt felsőbbrendűségét. Mondjuk Paul nem is a főnököm. Illetve valamelyest mégis csak. Na de akkor hogy is van ez? Ahogy említettem korábban az olyan nagy cégek, mint az Amazon, úgy oldják meg a munkaerőigényre vonatkozó ingadozást, hogy a minimális állandó (permanent) munkaerőállomány mellett ideiglenes - azaz temporary - munkásokat is felvesznek. De persze nem közvetlenül, hiszen egy állandó Amazon alkalmazottnak már több joga van, sokkal nehezebb elküldeni is. Nem véletlen, hogy minden temporary erre törekszik, bejutni a permanent - azaz állandó - állományba ugyanis iszonyú nagy dolog, ahogy Zsolti mondta: Ha állandó leszel, bent vagy az Olimpián. Szóval az ideiglenes munkaerőt az Amazon toborzócégeken keresztül bérli (mint amilyen az Assist Recruitment, Abacus Recruitment vagy a Transline), így bármikor felvehet plusz munkaerőt és persze bármikor - értsd szó szerint bármelyik pillanatban azonnali hatállyal - el is küldheti azt. Későbbi postban lesz még arról szó, hogy a temporary-k elküldése mennyire embertelen módon történik.

Tehát hivatalosan én is az Assist Recruitment alkalmazásában álltam, akik bérbeadtak az Amazonnak. Természetesen az Assist úgy vett fel engem, hogy kifejezetten az Amazonnak szántak, és egyébként rájuk semmilyen kötelesség vagy felelősség nem hárult arra az esetre, ha az Amazon elküldene. Ezt nyilván szerződéssel, nyilatkozatokkal jogilag tökéletesen körülbástyázták. Ez a bérrabszolgaság modernkori megfelelője, embereket úgy adtak-vedtek, hogy azoknak a lehető legkevesebb joguk legyen, mindezt persze abszolút törvényesen és természetesen nagyon előzékenyen és kedvesen. Ebből a helyzetből következett, hogy bár a munkáltatóm hivatalosan az Assist volt, minden -  a munkával kapcsolatos - utasítást Amazon alkalmazottaktól kaptam. Például a szabadságigényemet is Paulnál kellett bejelenteni, de minden Holiday Request-re az Amazon mondta ki a végső szót, miután Paul ellenőrizte, hogy van-e annyi szabadnapom "felhalmozva", amennyit kértem. A szabadnapok ugyanis nem jártak csak úgy a temporary-knek, azokért meg kellett dolgozni: minden ledolgozott 10 órának a 12,7%-a bekerült a szabadság-depómba, ahonnan legalább félnapos részletekbe ki lehetett igényelni. Azaz durván két heti (8 napi) munkával tudtam gyűjteni egy szabinapot. A szabadságév pedig április 1-jétől március 31-ig tartott, tehát azokat a napokat, amiket március 31-ig nem vette ki valaki (mondjuk mert az Amazon nem engedte el), elbukta. A fizetést is az Assisttól kaptam, szigorúan bankszámlára utalva, a Payslippet pedig e-mailben, szintén az Assisttól. (lásd itt lent)Akit elküldték, természetesen azzal is az Assistosok közölték a rossz hírt, és ami a legfurcsább - egyben egy oltári nagy hülyeség is - az volt, hogy a weekly feedback-eket, azaz a korábban bemutatott productivity és quality mutatókra vonatkozó heti visszajelzéseket is az Assist egyik site rep-jétől kaptam. Ez azért volt teljesen értelmetlen, mert nekik természetesen fogalmuk sem volt a munkánkról, így aztán a visszajelzéseket megbeszélni, netán vitatni egyáltalán nem volt mód, azaz gyakorlatilag postásként funkcionáltak. Paul is csak pislogott és vonogatta a vállát, amikor egyszer egy konkrét ügy kapcsán megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy egyszerűen lehetetlen olyan hibát elkövetni, amit szerintük elkövettem, mert a számítógép nem is engedné. 

Ha viszont arról volt szó, hogy milyen munkát végezzek aznap, milyen trainingre menjek, kivel dolgozzak, hol dolgozzak, stb., akkor valamelyik amazonos vezető - legtöbbször Wayne - mondta meg a tutit. Na akkor most ki is a főnököm?

Paullal egyébként nagyon gyorsan kifejezetten jóba lettünk, mivel hamar rájöttek, hogy velem semmi gondjuk nem lesz. Soha nem volt hiányzási gondom, egyszer sem voltam beteg, nagyon ritkán csináltam hibát és folyamatosan 100% fölött (legtöbbször 150% fölött) volt a producitivitym, néha 200% fölött is. Ezek a feedback-ek egyébként úgy történtek, hogy Paul megnézte a számítógépen, hogy az óriási raktárnak melyik részén dolgozom éppen, felmarkolta a papírt és nekiállt kergetni a sorok között. Kérdezősködött, hogy ki látott engem, merre lehetek és megpróbált becserkészni. Ez nem is volt egyszerű feladat, hiszen ahogy említettem a sorok közül nem nagyon lehetett kilátni, ráadásul a sorok elég hosszúak voltak, tehát, ha egyikbe bement, akkor jó sokára tudott belőle kikeveredni. Aztán meg mi is jöttünk össze vissza a raktárban, tehát hiába nézte ki a számítógépen, hogy éppen a "C" részben vagyok, mire odaért, lehet, hogy én már a raktár másik végében voltam az "A"-ban. Amikor végül megtalált, ledarálta azt a 4-5 számot, ami fontos volt, nem győzte halmozni a szuperlatívuszokat, csak úgy röpködtek a fantastic, awesome, brilliant, massiv, unbelievable - sőt unfuckingbelievable - jelzők. Végül hátbaveregetett, hogy keep up the fantastic work és távozott, hogy elkapja a következő melósát.

Paulnak is voltak persze húzásai, de azok soha nem rosszindulaton alapultak, inkább figyelmetlenségen. Történt például egyszer, hogy az egyik munkanapomon a bristoli reptérre kellett mennem a magyarországi látogatásról éppen visszatérő családom elé. Annak rendje és módja szerint meg is kértem a szabadságot erre az egy napra az adott nap előtt négy héttel. Az volt a gyakorlat, hogy amennyiben az Amazon elutasította a szabadságigényt, akkor arról szóltak a site repek, de jóváhagyott igény esetén nem szokott semmilyen visszajelzés érkezni. Teltek-múltak a napok, hetek, és nem jött válasz, ezért én úgy vettem, hogy rendben van a szabim. 2 nappal előtte aztán gondoltam, biztos ami biztos, mégis csak megkérdezem, hogy minden okés-e. Paul mosolygósan közölte, hogy ő nem látja a naptárban, hogy én szabin lennék aznap, majd hosszas keresgélés után megállapította, hogy az igénylőlapomat sem találja. Ekkor már kezdtem kicsit pipa lenni, hiszen a lapot nyilvánvalóan kitöltöttem, bizonyára ő kavarta el a lapot valahová, de megegyeztünk, hogy kitöltök egy új lapot és ő gyorsan végignyomja a rendszeren. Ebédszünetben aztán meg is talált, hogy közölje a jó hírt: az Amazon elutasította a szabadságigényemet, mondván, aznapra sok meló várható. Na ekkor csak néztem, mint hal a szatyorban, hogy akkor most WTF. Ekkor én már abba is belementem volna, hogy csak fél napra engedjenek el, hiszen a gép úgyis csak délután érkezik, mire Paul megígérte, hogy megpróbál valamit intézni, de azért sok jóval nem biztatott. A srácok azt javasolták beszéljek az Amazonos munkairányítóval, de ő meg azt mondta, hogy ha munkamennyiségre hivatkozva utasítottak el, akkor nincs mit tenni. A legjobb, amit tehetek: menjek haza délben és fogadjam el a fél büntetőpontot. Ezt nem akartam, mert akinek büntetőpontja van, azt jó eséllyel a következő rostálásnál elküldik. Na és ekkor megérkezett Paul, hogy most már tényleg jó hírt közöljön velem, sikerült neki kisírni számomra egy félnapos normál szabit.

Összefoglalva: miután Paul elkeverte a papírom és így elmulasztotta beadni az igényt az Amazonnak, lelkiismeretfurdalástól hajtva a szokványostól eltérő módon és úton helyrehozta a hibáját, amire egyébként senki és semmi nem kényszerítette. Hát ilyen pali ez a Paul.