3. Második felvonás.

Úgy tűnik, minden rendben, pedig...

Szóval függöny fel. Indul a második nap, szerda. Felvetem Zsoltinak az NI szám és a proof of address kérdéskört. Lazán leint. Ahogy mondtam, nem egy parázós típus. NI száma neki van, még 2004-ben kapta. A proof of addresst meg majd megoldja. Oké, gyerünk az Assistba. Magabiztos vagyok. Kezemben az aláírt lakásbérleti szerződés, megvan az NI számom, sőt a londoni címemről bescannelve emailben is elküldték az NI levelet, amit útközben egy mekis free wifinél le is töltöttem. Kis szánakozással néztem Zsoltira. Szegény még nem tudja milyen tortúrák várnak rá. Na de én sínen vagyok, nincs miért izgulnom.

foto 2.PNGPontban 10-kor, a megbeszélt időpontban lépünk be az Assist irodájába. Hadd lássák, kivel van dolguk. A tegnapi szimpi srác fogad, persze a nevét továbbra sem tudom. Bediktálom az NI számom. Lovely. Odaadom a bérleti szerződést. Lemásolja, visszaadja. Brilliant. Ezt a két szót szokták így váltogatni. Holnap jöjjek vissza tesztet írni. Most rajtam van a sor, hogy egy lovely-val jelezzem örömemet. Rá is térünk Zsoltira. Az Amazonban akar melózni. Válasz? Igen, kitaláltátok: lovely (Zsolti szerint az íreknél ez luvely, mert, hogy ő ott is dolgozott egy ideig - figyeljetek - biztonsági őrként). Papírok kitöltögetés. NI szám, proof of address. Zsolti - engem meglepve - egy papírt vesz elő, ami ránézésre korban vetekszik a Holt tengeri tekercsekkel. Hivatalos okmány romjainak látszik, lemásolják. Proof of address: Zsolti még mindig nyugodt, mint aki nem is érti, a kérdést. Természetesen ugyanott lakik, ahol én, mondjam meg nekik. Megmondom. Hümmögnek. Nekik kellene valami papír. Oké, megoldjuk, egy óra múlva visszajövünk - ígérjük. Irány a közelben lévő internet kávézó. Keresünk egy lakásbérleti szerződés formanyomtatványt az interneten, letöltjük, kinyomtatjuk, kitöltjük, aláírjuk. Vissza az irodába. Még mindig hümmögnek, de lemásolják. Mindenki boldog. Holnap - csütörtökön - kettőre jöjjünk vissza tesztet írni. Széles vigyor, minden elintézve, és még előttünk az egész nap.

És eljő a csütörtök. Kicsit hamarabb érnénk oda, ami Zsolti szerint ciki. Javasolja, hogy addig üljünk le egy padra a sétálóutcán, az Assist bejáratától kb 10 méterre. Közben mesél. Mint említettem, nagyon szórakoztató, egyfolytában dumál. Elmeséli, hogy "Írben" egy O2 üzletben volt biztonsági őr, ahol egész nap a telefonbemutató falat kellett figyelnie. Mégis szinte minden nap elloptak egy mobilt. Volt olyan nap, hogy kettőt, de soha nem volt baja belőle, mert mindig kidumálta, és egyébként is tudták, hogy ha nem állna ott, az összes telefont ellopnák. Nem lehetett röhögés nélkül kibírni. Addig röhögtem, amíg persze kicsit elkéstünk az Assistból. Nem volt gond, nem vették a szívükre és egyébként is 1-2 percről volt szó.

foto41.PNGEgy másik srác fogad minket, ő is kedves. Nem mutatkozik be, esélyem sincs megjegyezni a nevét. Rajtunk kívül még egy - saccra - 18 éves srác ásítozik a várakozásra kijelölt helyen. Az assistos srác közli, hogy most megnézünk egy rövid videót az Amazonról, aztán tesztet fogunk kitölteni. Na, gondoltam, ez remek. Először agymosás, aztán szövegértési feladat. El is indítja a videót, úgy tűnik, tényleg nem leszünk többen. A videó nem hosszú, és nem is agymosás. Szépen lassan, óvodás szinten elmagyarázza, milyen munkafolyamatok vannak az Amazonban. Mögöttünk a fiatal sráctól kb. félpercenként váltogatva halljuk a "fuckin' boring" és a "bullshit" kifejezéseket. Na, vége a videónak, megkapjuk a tesztet. Hárman vagyunk, az összebeszélés elkerülése érdekében mi Zsoltival különbözőket kapunk. A tesztet úgy kell elképzelni, mintha az egy olyan IQ teszt lenne, ami legfeljebb 75-ös IQ szint mérésére alkalmas. A feladatok amazon-specifikusak, némi matematikai alapismeretet, figyelemkoncentrációt, precizitást és minimális szövegértést igényelnek. Kb. 15 perc alatt végzek. Balra nézek, látom, Zsolti keményen küzd. Zsolti udvarias, kivárta, hogy végezzek az enyémmel, most viszont rögtön odatolja elém a tesztlapját. Mint kiderül, mivel az angolt soha nem tanulta, csak korábbi munkája során szedte fel a tudást, kizárólag szóban kommunikációképes - abban viszont nagyon -, de sem írni, sem olvasni nem tud angolul. Haláli pofa. Így annyi esély van a teszten, mint fingnak a forgószélben. Azért a küzdelmének van eredménye, egész sok feladatot megoldott, de pl. a szövegértési feladattal nem boldogult. Segítek neki, közben beadom az én tesztlapomat, mert látom, hogy különbözőek a feladatok. Az assistos srác 2 perc múlva jön is vissza, mutatja, hogy 100%-osra töltöttem a tesztet. Marha jó, a vakok között, én - a félszemű - vagyok a király. Mielőtt nagyon örülhetnék, kezembe nyom egy nagy kupac papírt, kezdődik az adminisztrációs rémálom. Közben a mögöttünk ülő srác is befejezi a tesztet és megkapja a maga papírkupacát, de úgy látszik, itt végleg elszakad nála a cérna, mert néhány lap megnézése után mindent hátrahagyva távozik. Míg én töltögetem a különböző adatlapokat, Zsolti is befejezi a tesztet, leadja. Kisvártatva az assistos srác odainti Zsoltit. Itt már sejtettem, hogy ezen megint röhögni fogunk. Igazam lett. Zsolti jön vissza a saját papírkupacával. Töltögetünk, közben beszélgetünk a tesztről. Mondom neki, hogy kíváncsi lennék, hány pontnál buksz meg a teszten. Szemrebbenés nélkül közli, hogy 60%-nál. Kérdezem, honnan tudja, mire mondja, hogy ő bizony megbukott, de az assistos srác mondta neki, hogy "don't worry, I kick you over", és aztán "megbeszélték", hogy mit hibázott Zsolti.


assist1.jpgElpiszmogunk ott a papírokkal, közben ugye Zsoltinak is súgok, hogy legalább sejtse, hogy mit ír alá. Mikor leadom a papírokat, az assistos srác köti az ebet a karóhoz, hogy adjak meg valakit, aki referenciát ad rólam. Hiába mondom, hogy a korábbi munkahelyeim teljesen irrelevánsak az amazonos munkával kapcsolatosan, hogy teljesen más típusú munkát végeztem. Végül megadom egy barátom céges email címét. Majd szólnom kell neki, hogy esetleg ír neki az Assist. Közben megérkezik Gemma. Mint később megtudjuk, Gemma az Assiston belül az amazonos melósok ügyes bajos dolgait intézi. Át is veszi az adminisztrációt a másik sráctól. Gemma számomra meghatározhatatlan ázsiai nép sarja, formás csaj. Egész jó bőr lenne, de nincs időm túlságosan megkedvelni, és erre a következő hónapok alatt sem ad lehetőséget tökélyre fejlesztett udvariatlanságával, lekezelő modorával, és a segítőkészségének teljes hiányával. Zsolti Gemmával diskurál a maga kötetlen stílusában. Bár Zsolti szóban bárkivel remekül megérteti magát, fél füllel azért odafigyelek, hátha elhangzik valami számomra is fontos infó. Egyszer csak hallom ám, hogy a proof of address a téma. Gemma mondja Zsoltinak, hogy nem fogadják el, amit leadott tegnap. Zsolti erre felveti, hogy ugyanolyan van nekem is, azt meg elfogadták. Itt kicsit mérges lettem rá, még csak az kell, hogy az enyémet is elővegyék. Fölösleges volt aggódnom, mert Gemma már közli is, hogy azt sem fogadták el. Nézek, mint hal a szatyorban, mert ezt velem senki nem közölte. Most is csak Zsoltinak mondták, nekem nem. Na most már kíváncsian várom, mi következik. Nekem továbbra sem szólnak, utunkra engednek minket azzal, hogy másnap (pénteken) tízre jöjjünk vissza alkohol- és drogtesztre. Úgy látszik, azért a proof of address hiánya nem hátráltatja a folyamatot. Ekkor még egyébként is azt gondoltuk, hogy ez a Gemma valami titkárnő lehet, nem különösebben számít, hogy mit mond. Vegyes érzésekkel távozunk, közel sem vagyunk olyan lazák, mint előző nap, de azért bizakodva várjuk az következő napot. Remélem, ti is várjátok.